A Közbeszéd legutóbbi adásában Kaiser Ferenc, az NKE egyetemi docense és biztonságpolitikai szakértője, valamint Ádány Tamás nemzetközi jogász, egyetemi docens elemzik, hogy a 21. század új játékszabályait az erő vagy a jog diktálja-e majd.
A beszélgetés a hírszerzés és a jog határterületeivel indul, ahol a műsorvezető utal a hazai közvéleményt foglalkoztató aktuális kémtörténetre és felveti, hogy mennyire volt jogszerű a Szabó Bence vallomástételével felérő interjú után az, hogy az AH kirakott egy vágott hasonló felvételt, a Szabó által megnevezett Gundalfról.
A felvetésre Ádány Tamás úgy reagál, hogy ez a kérdés a szakjogászok asztala:
Na, ehhez javasolnám, hogy ide kéne hívni a Gundalfnak az ügyvédjét, meg az AH-nak a jogászát, és ezt ők szálazzák ki.
A nemzetközi jogrendszerbe vetett hit megrendülését elemezve Ádány Tamás kifejti, hogy a társadalom gyakran irreális elvárásokat támaszt a jogászokkal szemben. A szakértő szerint:
Magyarországon ezt Bibó István írta le gyönyörűen, és ez nem egy mai gondolat, hogy, a nemzetközi joghoz nagyon skizofrén módon állnak az emberek. Ez azt jelenti, hogy először is azt várják tőle, hogy váltsa meg a világot. Menjek én oda, egy szál nemzetközi jogászként, még a nyakkendőt se kell fölvennem, fegyvert nem kapok, csak retorikai ékesszóló képességemet, meg elemző alapokmányt és fél kézzel állítsak meg egy atomvillanást.
Az orosz-ukrán konfliktus terminológiája kapcsán Kaiser Ferenc élesen bírálja az orosz narratívát. Emlékeztet a konfliktus kezdetére:
Olyan ez, amikor az oroszok úgy oldották meg, hogy ez nem is háború, hanem különleges katonai művelet – és akkor az nem háború. Na most, amikor 180 ezer emberrel bemegyek a szomszédos országba, hogy elfoglaljam, az egy annyira különleges katonai művelet, hogy háborúnak hívjuk. Nem volt hadüzenet, tehát jogilag nem felel meg, mert a jog szerint át kell adni a hadüzenetet. Csak csendben teszem hozzá, hogy nagyon furcsa kép él arról, hogy mi a béke és mi a háború.
A szakértő szerint a modern világban már nem beszélhetünk tiszta állapotokról, hiszen
béke háború, és közte van egy borzasztó széles szürke zóna.
Ebben a köztes térben értelmezhető az a jelenség is, amelyről Ádány Tamás beszél:
kialakult ez a hibrid háború nevű jelenség, amit az előbb leírtunk, ami még nem fegyveres konfliktus, de már nem annak a hiánya. És ilyenkor nagyon nehéz megtalálni azokat a szabályokat, amik még erre a helyzetre vonatkoznak. Ez nem azt jelenti, hogy lehetetlen.
A nagyhatalmi játszmák kapcsán Kaiser Ferenc rámutat, hogy a beavatkozás minden szinten jelen van:
az oroszoknak kőkeményen megtolták a Trump-kampányt, ahogy a Brexitet is. Tehát, a nagyhatalom ezt mindig megcsinálja, de megcsinálja a kicsi is.
A világrend aktuális állapotára Ádány Tamás egyfajta dinamikus változásként tekint:
Az, hogy lejtmenetben vagyunk-e, van-e bizalmi válság jelenleg az államok között. Nyilván változik a világrend, változnak a nemzetközi jog mögötti tényleges viszonyoknak a mozgatórugói. Az, hogy ha a lejtmenet, mint képhez ragaszkodunk, akkor milyen magasról indulunk, mennyire mélyre megyünk le. Ennek vannak hullámhegyei, hullámvölgyei, ez folyamatosan változik ez az irány.
A szakértő az iráni helyzet példáján keresztül mutatja be, hogy a jogi érvelés még az erőszak árnyékában is megkerülhetetlen marad. Ádány Tamás szerint
amikor most Iránban lebombázták az általános iskolát, az Egyesült Államok reakciója, nem az volt, hogy na, és nekünk ehhez jogunk van, nincs humanitárius jog, szabályos volt az intézkedés. Nem ezt mondták , hanem megpróbálták elmagyarázni. A háború és jog kérdésében én húznék egy nagyon éles határvonalat.
