Nevezhetjük polgárinak, nemzetinek, ha kicsit közelebb lépünk hozzá, szuverenistának, orbánistának, de mindegyikben közös a vonás: a jobboldal az nem ilyen! Mármint nem olyan ugarszagú, mint ami az NKA finanszírozás kapcsán kiderült a nagy nyilvánosság számára a minap. Szomorú, saját történet következik.
Nagyon régi vita a kultúra finanszírozásának kérdése Magyarországon. Régi, megoldatlan, és jól mutatja az alkotók mindenkori viszonyát a politikához. 1990 óta eddig senkinek sem sikerült igazságos és eredményes rendszert létrehoznia huzamosabb ideig. Az elmúlt 16 évben mellesleg voltak jó ellenpéldák is, amelyek – leszámítva a politikai diszkrimináció némely árnyalatát – egy darabig egészen jól működtek. Ilyen volt a Mecenatúra és az Inkubátor program, vagy akár a Térey János-ösztöndíj is. A listát amúgy hosszasan folytathatnánk, de koncentráljunk a lényegre: a kultúrafinanszírozásra, ami mellesleg egyszerre jelentheti a filmet, a zenét, az irodalmat, a képzőművészetet – nagyon sok mindent. Tehát ez egy komplex, nagyon költséges és igencsak szubjektív szféra.
Ráadásul egy olyan pici országban, ahol évente legfeljebb egy film válik rentábilissá, kell a támogatási rendszer. Ahogy egy új könyv, album és más művészeti alkotások terén sem árt a támogatás. Az államnak végül is ilyen magas adók mellett mi más lenne a dolga? Nem? Aztán jön Hankó Balázs, és azt mondja: 17 milliárd forint kiosztása – lényegében titokban – „ízlés kérdése”.
Az lehet ízlés kérdése, hogy Beton.Hofit, Gáspár Győzőt, Tóth Gabit, Majkát, a Kispált milyen mértékben támogassa az állam. Esetleg az is lehet opció, hogy egyiket sem, hiszen ők már olyan nevek, amelyek megélnek a piacról. Még az is lehet ízlés kérdése, hogy Tóth Gabit egy kicsit jobban támogatják, mint mondjuk Majkát. De a mérték…? Az önreflexió hiánya…?Az az ATV-s interjú Hankó Balázs részéről minden volt, csak jobboldali nem.
Háromszor futottam neki ennek a cikknek. Azt is elmondom, hogy miért.
Sopsits Árpád, Isten nyugosztalja, még a Vajna-éra (NFI) alatt elmondta nekem a Martfűi rém premier előtti vetítésén, hogy milyen óriási dolog, hogy ez a film elkészülhetett. És mennyire fél attól, hogy a továbbiak már nem, vagy nem úgy fognak. Valahogy így fogalmazott, mint Márai Sándor a naplójában: „Attól óvjon meg minket a Jóisten, hogy félművelt, rosszindulatú emberek jussanak hatalomra, hogy ők irányítsák a kultúrát. Az egyszerű ember nem veszélyes, mert megvan a maga józan paraszti esze és alázata a világ dolgai iránt. A félművelt ember ugyanis felszedett valami felszínes tudást, egy kis ideológiát, és ettől feljogosítva érzi magát arra, hogy mindenbe beleszóljon és mindenkit irányítson.”
2021-ben Sopsits Árpád példátlan piaci támogatással a háta mögött sem kapta meg végül a szükséges állami támogatást a Halassy-film elkészítésére. Ezt ő „hazafiatlan és gyáva döntésnek” nevezte. Számtalan jobboldali állt ki és lobbizott akkor mellette, és még így sem készíthette el élete utolsó filmjét. A magam részéről végtelenül szomorú voltam, hiszen nem egy butácska filmről beszélünk, hanem Halassy Olivér elképesztő történetéről. Azt mondanom sem kell, hogy efféle esetből több van, mint égen a csillag.
Nem ismerem Hankó Balázst. Ha azt nem számítjuk ismeretségnek, hogy a Hungarikumokkal a világ körül szponzorálása kapcsán írtunk pár támogatási kérelmet, de választ soha sem kaptunk. Azt viszont tudom, hogy Sopsits Árpád most hozzám vágna egy „na ugye!”-t.
Hankó Balázsnak nem azért kell lemondania és bocsánatot kérnie, mert ennek az eleve rossz kultúrafinanszírozási rendszernek az üzemeltetője volt, hanem azért, mert úgy gondolta, Rónai Egonnál elég lesz egy kettes alá, ahogy eddig is. Maradhatott volna csendben. De ha nem, akkor kezdje a bűnbánással, a szembenézéssel. Ehelyett tovább mélyítette azt a szakadékot, ahová 2 458 337 ember épp a hozzá hasonlók miatt került. Az ország szégyenpadjára, ahová dilettáns emberek járnak verbálisan lábat törölni.
De persze már csak ezért az egy mondatért is le kéne mondania: „meg kell nézni, hogy mi az adott pályázatnak a leírása.” Ezzel ugyanis azt sugallja Hankó, hogy Mága Zoltán fotósa okkal kapott 500 millió forintot egy pár hete alapított üres cégbe. Okkal, vagyis nem volt jobb helye félmilliárd forintnak. Aha.
Nyilván a magyar közbeszéd már nem bibliai idézetekkel provokálja egymást, de azért teszek egy próbát. Szent Pál Korintusiaknak írt levelét fogalmazzuk át Hankó Balázsnak: a jobboldali „türelmes, jóságos; nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel”. Ellenkező esetben nem maradnak értékek, csak düh, arrogancia és az egyet nem értők alázása. Persze a jobboldal nem hallgatja le a feleségét, nem fürdik nepotizmusban, nem árulja el a legjobb barátját sem, és különösen nem uszít úgy, mintha nem lenne holnap. Bajban vagyunk.
Annak idején Kásler Miklós, mikor támogatta a Hungarikumokkal a világ körült – számunkra életmentően hatalmas összeggel, Mága Zoltán fotósának szemével mérve borravalónyival – azt hosszas egyeztetés előzte meg. Történészek, régészek ajánlását szabta feltételül, valamint például Kőrösi Csoma Sándor életrajzának bemutatását és még számtalan dolgot. Megtettük. Nemcsak azért, mert nem volt más lehetőségünk, hanem mert Magyarországon így mennek a dolgok. Nagyjából a ferences rend létrejöttéhez tudnám hasonlítani a dolgok menetét. Mint Assisi Szent Ferenc, az utolsó pillanatig földön csúszva rimánkodsz, hogy aztán vagy kiátkozzanak, vagy ne.
Éppen ezért tudom, hogy mit érez most több ezer ember, akik ugyanezen az úton végigmentek már, és látják Mága Zoltán fotósának hollywoodi sikertörténetét. Abból az 500 millió forintból most forgathatnánk „mi” a Tótékat, mondjuk az Örkény Színház stábjával, de sebaj, megteszi helyettünk Hollywood. Juppy!
Nagyon úgy tűnik, hogy a jobboldal az identitásválságból nem egy hét vagy hónap alatt fog kikecmeregni. És mire kijövünk, az alpári és tálib kommentelők a maradék kultúrát is kigyomlálják a közbeszédből. Persze minden másra ott lesz a Netflix. Örkény Istvánt, Csoóri Sándort, Tandori Dezsőt, Márai Sándort meg legfeljebb elolvashatjuk irodalomfaktokon.
Ez az írás mit sem ér olvasóink nélkül. Ha fontos neked, hogy maradjon kritikus jobboldali hang is a nyilvánosságban, támogass minket Patreon-on, Donably-n, vagy a KözTér alapítványán! Köszönjük!
