A digitális korban, ahol az információ fénysebességgel száguld és az e-könyvek hódítanak, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a könyv nem csupán szöveg és papír – hanem egy „időréteg”, egy fizikai testet öltött tudás. A KözTér legújabb, „Elveszett szakmák nyomában” című sorozatának harmadik része egy olyan világba kalauzol el minket, ahol a csend, a türelem és a mozdulatok pontossága uralkodik.
Értékmentés Tolmácson
A film főszereplője Medveck Attila könyvkötő, aki a budapesti Fő utcai családi műhely után ma már a nógrádi Tolmácson őrzi a szakma becsületét. Számára a könyvkötés nem csupán munka, hanem egyfajta meditáció és küldetés. Ahogy fogalmaz: minden régi könyv megmentése egyben értékmentés is, még akkor is, ha a tárgy piaci értéke csekély – a tulajdonosának ugyanis érzelmi kincset jelent.
100 éves gépek és halk mozdulatok
A videó képsorai bepillantást engednek a műhely titkaiba, ahol százéves, eredeti csavarokkal működő gépek zakatolnak halkan. Itt nincs helye a sietségnek: minden lapot meg kell simítani, minden ívet pontosan összeilleszteni. Attila őszintén vall a szakma nehézségeiről is: a 19. századforduló aranykora óta a technikai nívó és az alapanyagok minősége is romlott a kereskedelmi szempontok miatt.
Elvesző tudás vagy új remény?
A film legmeghatóbb és egyben legelgondolkodtatóbb része a jövőképpel foglalkozik. A mester keserűen mesél a hivatalos képzés hiányosságairól és az utánpótlás bizonytalanságáról. Ennek ellenére a videó mégsem pesszimista: a kézműves munka iránti igény nem csökkent, a magánmegrendelők továbbra is keresik az egyedi, „lélekkel teli” kötéseket.
Miért nézd meg?
Ez a rövidfilm nemcsak egy mesterséget mutat be, hanem arra tanít, hogy lassítsunk le és tiszteljük a kézzel készült tárgyakat. Aki valaha is érzett késztetést, hogy beleszagoljon egy régi könyvbe, vagy végigsimítsa egy bőrkötésű kötet gerincét, annak ez a videó kötelező darab.
