Ha veszel egy kefirt és miután megittad rájössz, hogy benne volt egy-két gramm nem odaillő váladék, vagy esetleg állati tetem maradvány általában a kefirt gyártó cég súlyos kártérítést fizet. És egyébként is számíthatsz a Nébih-re, esetleg egyéb állami szervre, hogy kártérítési igényednek érvényt szerezz, mert hogy kár ért. Hiszen hibás volt a termék. És mi a helyzet azzal, ha szándékosan, vagy gondatlanságból, de hibás közvéleménykutatási adatokat tárnak a nyilvánosság elé? Kapaszkodjunk meg, Magyarországon gyakorlatilag semmi. Pedig az is egyfajta termék.
TL;DR
Maradva a kefirnél nagyjából ez a sorrend:
- megőrzöd a bizonyítékokat;
- bejelentést teszel a Nébih-nek, illetve a gyártó cégnek, és esetleg a boltnak, ahol vetted;
- NÉBIH lefolytatja a vizsgálatot, majd egy határozatot állít ki;
- ha igazad van, ilyenkor általában a gyártó cég peren kívül megpróbál megegyezni;
- de ha te nem akarsz megegyezni, perre viheted a dolgot, hogy a nyilvánosság is tanuljon belőle.
Egy ilyen jogvita könnyedén szétvágja az adott cég termékének renoméját, pedig a színfalak mögött napi szinten fordulnak elő efféle esetek. Ezért is fontos, hogy az ilyen cégek gyorsan és profin kezeljék a peren kívüli megegyezéseket –, ami lényegében a pénzért való elhallgattatás intézménye. Óhatatlanul eszünkbe jut ilyenkor Morgan Spurlock, Super Size Me-je. Igaz, hiába hívta fel a közvélemény figyelmét a gyorséttermi ipar hiányosságaira, az emberek nem tántorodtak el a junk foodtól. Viszont a globális élelmiszerbiztonság és fogyasztóvédelem malmait jelentősen felgyorsította.
Felmerül így a kérdés, hogy vajon hány hibás, egér, farkas, sárgán váladékozó tutajos, selejtes kefirnek megfelelő nyilvános közvélemény-kutatás kell még megszülessen ahhoz, hogy elérjük a Super Size Me hatást? Még 1? Még 10? Esetleg 100 db? Mikor érjük el azt a pontot, hogy azt mondjuk ebből elég volt?
Nem a mostból kell kiindulni, ez egy évtizedes hagyomány
2022-ben 1 nappal a választások előtt például a Publicus Intézet azt írta, hogy a biztos választók körében 47-47 százalékot mértek. Ehhez képest a Fidesz-KDNP 54,13%-ot, az ellenzéki összefogás pedig 34,44%-ot ért el. Magyarán 7 és 13%-ot tévedtek – ami közel másfélmillió szavazatnyi ember. És nem volt semmi következménye.
Talán ez a leghíresebb „baklövés” az elmúlt évtizedből, de gyorsan zárjuk is be a kört. Ennek a cikknek ugyanis nem az a célja, hogy tételesen felsoroljuk az elmúlt évek „hibáit” név szerint, kvázi falhoz állítva egyes kutatócégeket. Pusztán szeretnék rámutatni egy jelenségre, amiben úgy tűnik minden érintett kvázi lubickol – kivéve az a pár millió ember, aki mentálisan függ április 12-ig ezektől az impulzusoktól.
1-es állítás: Magyarországon a nyilvános közvélemény-kutatási eredményeket közzétevő kutatócégek komolyabb szabályozásnak kell, hogy megfeleljenek.
Hazánkban nincs olyan dedikált szerv, mint pl. Franciaországban a „Commission des sondages.” Ez nem azt jelenti, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) ne felügyelné például egyáltalán a piacot. Ám törvényileg annyit tehet kb., hogy megvizsgálja nem megtévesztő-e maga a tájékoztatás, ahogy az adatokat közzéteszik. Ám tartalmilag nincs jogköre vizsgálódni. Nem teheti meg, hogy más következtetésekre jusson ugyanazokból a kutatási adatokból. Pusztán konstatálhatja, hogy igen volt pl. 1000 megkérdezett ember és igen tartoznak hozzájuk kérdőívek. De nem értékelheti az eredmény helyességét és nem szankcionálhat.
Ez azért fontos, mert így szabályozás nélkül jogi felelősség sincs, legfeljebb erkölcsi és szakmai. Ám most képzeljük el szegény embereket, akik milliókat tesznek fel Magyar Péter és a Tisza győzelmére e pillanatban is a Polymarket-en. Ha nyer a Fidesz, akkor azokat, akiket végső soron megtévesztettek a közvélemény-kutatók, majd valaki kártalanítja? Hiszen jó eséllyel nem, vagy nem olyan mértékben hazardíroznának, ha nem látnák a hírekben a 10% fölötti Tisza fölényeket. Szegények… már sose kapják vissza a millióikat? (Spojler: Nyilván nem. Ráadásul Magyarországon a Polymarket tiltott szerencsejáték szervezéséért be is van tiltva.)
A viccet kicsit félretéve, nem csak az unatkozó milliomosokat lehet tévútra vezetni, gyakorlatilag akárkit. Kisnyugdíjast, cégvezetőt, családanyát, fiatal álláskeresőt, családalapítás küszöbén álló párt, bárkit. Ilyenkor az egész ország együtt él ebben a hosszúra nyúló valóságshowban nem lehet már tudni, hogy mi igaz és mi nem.
2-es állítás: Ha kivonják örökre a forgalomból az epeköves, patkánymérges és zölden habzó selejtes kefirt, majd kiderül, hogy az egész egy trollkodás volt, egy vicc, egy szándékos csalás: akkor mi is történik? Mármint a Nébih eleve hamis mintát vizsgált, így eleve rossz következtetésre juthatott csak, ezáltal csapda helyzetet teremtve szegény kefir gyártó cégnek: Semmi. Gyanúsan semmi se történik.
Mármint a kefir, ha újra forgalomba áll megveszik és újra úgy isszák majd, mintha nem lenne holnap. Az emberek könnyen felejtenek. Megnézik a Super Size Me-t és elmennek beburgerezni. Megnézték a Publicus eredményét 2022-ben majd pár hónap elteltével újra megnézik, elhiszik, sőt még munkát is rendelnek, ha úgy van. És általában ugye mindig úgy van.
A trollkodást, a viccet, a szándékos csalást persze a kefir esetében bünteti a törvény, mert büntetni tudja. Van rá jogszabály. A közvélemény-kutatások „anomáliájára” viszont nincsen. Ha feltünteted, hogy hány ember, milyen módszertan alapján válaszolt a kérdésekre, akkor már nagyjából támadhatatlan a dolog.
3-as állítás: kellene egy korlátozott jogkörű, de hatékony és ellenőrizhető „Commission des sondages”, vagyis a Kutatások Bizottsága.
Franciaországban a Bizottság feladata, hogy ellenőrizze és szabályozza a politikai és közvélemény-kutatásokat, különösen a választásokkal kapcsolatosakat. Olyannyira, hogy a kutatóintézeteknek előzetesen be kell jelenteniük a kutatást: módszertant, mintanagyságot, kérdőívet, célcsoportot stb. Ezzel átláthatóvá válik, ki és hogyan végzi a politikai felméréseket. Sőt a franciák nem viccelnek, ha egy kutatás nem felel meg a szabályoknak vagy félrevezető, a bizottság szankciót is alkalmazhat: figyelmeztetés, publikáció letiltása, de pénzbírságot is kiszabhat.
Ismerve Magyarországot, hasonló szabályozás esetén olyan hisztéria törne ki, mint amikor Tarlós István felvetette 2012-ben, hogy a fedél nélkülieknek miért elidegeníthetetlen joga szabadon megfagyni közterületeken? Vagy mikor a kormány 2025-ben némiképp béna kacsa módjára megpróbált tenni valamit a külföldről finanszírozott magyar sajtó átláthatóságának növelésére. Magyarán jó eséllyel marad, ami van. A szabályozatlan vad kelet, ahol mindenki azt hozza le, amit akar.
Végtére is miért kellene az elsőszámú politikai termékké nemesedett közvélemény-kutatási eredményeknek bármiféle ellenőrzés, szabályrendszer? Az más dolog, hogy nem politikai vetületű, hanem pl. piaci kérdéseket feszegető kutatást a GVH (Gazdasági Versenyhivatal) már vizsgálhat. Tehát a GVH ugyanannak a cégnek a piaci, versenyjogi kutatását, magatartását, ellenőrízheti, de ugyanannak a cégnek a politikai célú közvélemény-kutatását (dobpergés): azt neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem.
Így fordulhat elő 2026-ban, hogy Deák Dánielhez miután „befújta a szél” a Medián egy kutatását, némileg más következtetésekre jutott, mint maga a Medián. Ám úgy tűnik az is hungarikum, hogy az amúgy korábban közvélemény-kutatóként is dolgozott Deák állításait elfújta a szél a következmények nélküli magyar ugaron, de a NAIH-nál (Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság) a Medián megtehette a szükséges lépéseket. Mármint, hogy fújhatta be a szél a kutatást. Magyarán még a végén Deákot érheti jogi felelőségre vonás az oknyomozó munkáért, sem pedig az „anomáliát” gyártó kutatócéget.
4-es állítás: nyílt titok a szakmában (újságírók, politikusok, elemzők), hogy a nyilvánosságra hozott kutatások sok esetben szándékosan torzítottak, értsd manipulálják az adatokat a módszertanra való hivatkozással. Ezzel szemben egy nem nyilvános kutatás, olyan pontos, mint egy svájci óra. Így könnyedén előfordulhat, hogy ugyanaz a cég képes két teljesen eltérő valóságban létezni: az egyikben pontosan érkezik, akkor amikor kell; a másikban meg akkor, amikor mondják.
És ezen pimpósodó kefires ügyben, az se segít, ha a folytatólagosan elkövetett torzított és anomáliákról anomáliákra építő szakmában a többség még mindig korrekten, a szakmai zsinórmértéknek megfelelően jár el. Hiszen az újabb és újabb „kutatócégek”, amelyek teljesen más módszertanok alapján dolgoznak olyan konkurenciát jelentenek, amellyel a tisztességes kutatók nem tudják felvenni a versenyt – és nem is akarják. Idézem egy neve elhallgatását kérő, ellenzéki kutatócég elemzőjét:
Megjelent egy cég, ami AI alapú kutatásokat végez. Ez most nagyjából olyan, mintha elkezdnénk tenyérből jósolni, csak annyi a baj, hogy ezt mivel AI alapú, mindenki majd elhiszi.
5-ös állítás: Lehet, hogy nem most, de ez egy kőkemény nemzeti minimum lesz a választások után. Mármint, hogy szükség van egy magyar Commission des sondages-re. Hiszen április 13-án, amikor felkelünk és látjuk az eredményeket az bizony elegendő bizonyíték kell legyen ahhoz, hogy azt mondjuk: elég volt!
Mostanra évek óta következmények nélkül tehetik közzé a politikai kutatási eredményeket a cégek, ami annyira jó biznisz, hogy egyre több és több cég jelenik meg a piacon. Nem törődve azzal a felelősséggel, ami a vállukat sújtja. Csak Magyarországon milliók hiszik el a számaikat, a következtetéseiket. Ha most sem vonjuk majd le a konklúziót az elmúlt időszak szándékosan, vagy gondatlanságból megtévesztő kutatások eredményeiből, akkor soha. Persze ez is egy út, csak valaki közölje majd azzal a két és félmillió emberrel, hogy sosem álltak nyerésre, és megtévesztették őket. Mert az egyik vagy másik oldal pórul fog járni.
