Isten ments, hogy franciább legyek Schilling Árpádnál vagy Nemes Jeles Lászlónál. Sőt Gábor György, szombat.org-on megjelent cikkével is nehéz vitatkozni, vagy akár csak kiegészíteni. Egy apróság viszont mégis megér egy misét: a 2025-ös valóság megélése.
Ha az említettek egészen véletlenül olvassák ezt az írást, nagyon szívesen megszerveznénk egy vitát, előremutató beszélgetést Schilling Árpád és Nemes Jeles László közt.
Már Schönberger Ádámmal is érintettük a Közbeszédben a Tett és Védelem által prezentált antiszemita riportokat, miszerint nem érdemes a dühös antiszemita elmebetegek kommentjeit egy kaptafa alá venni egy ember lefejezésével. És ez még akkor is így van, ha 2023. október 7-e, vagyis a Fekete Szombat után minden európai országban minimum megduplázódtak az antiszemita bűncselekmények, vétségek számai.
Mivel sajnos ’45 után Magyarországon alig maradtak vallásos zsidók, így nehezen érti meg a ma magyar embere, hogy miféle bátorság kell időnként Nyugat-Európában kipában, sábeszdekliben elsétálni egy „bíráló” tekintet mellett. Ez nagyjából olyan, mint amit a cigányok, illetve a színesbőrűek is éreznek, érezhetnek. Ám, amíg utóbbiakat nem késelnek, vernek, ölnek meg addig a nyugat-európai zsidó közösségek esetében ez nagyon is reális veszély. Tehát leszámítva belpestet viszonylag ritka jelenség Magyarországon egy ortodox zsidó hagyományos viseletben. Ezzel szemben csak Franciaországban minimum 250 000-en mászkálnak valamilyen jellegzetes hacukában, amivel rajtuk lehet (!) a célkereszt. Ettől kezdve pedig teljesen mindegy, hogy „Franciaország lakosságának kb. 13 százalékát adják a muszlim hívők. Ennek a kb. 13%-nak a 10%-a tekinthető szélsőségesnek.” -írja Schilling. Mindegy, mert az a 10% is legalább 889 000 ember. 889 000 francia állampolgár, aki szélsőséges – egy ciprusnyi ember!
Ennek szellemében már nem olyan meglepő dolog, hogy Franciaország – Belgiummal karöltve – miért akarta foggal-körömmel megakadályozni a 2000-es években, hogy a Lisszaboni szerződésbe bekerüljön Európa zsidó–keresztény öröksége? Elgondolkodtató, hogy egy alapvetően már nem vallásos ország (51% ateista) miért tartotta egy apró hivatkozás szerepeltetését is problémásnak a preambulumban.
Ez ugyanis a vallásról szól és nem az etnikumról. Hiszen egy ateista zsidóról jó esetben nem mondja meg a muszlim fundamentalista civilben, hogy zsidó származású-e, vagy sem. Éppen ezért is tartja magát stabilan az a nézőpont, hogy Európa mini-vallásháborúkat importált magának. Csak hát, ugye, aki nem érintett benne, nem is érti meg. Legyint, relativizál, és ezzel hatalmas károkat okoz.
Ám felmerül a kérdés, hogy két ilyen önmagában álló ikertorony, két ekkora kulturális Hungarikum, mint Nemes Jeles László, és Schilling Árpád, hogyan tudják a 2025-ös valóságot ennyire másképp megélni? Hiszen biztos vagyok benne, hogy Nemes Jeles László, ha nem kap NFI (Nemzeti Filmiroda), vagyis magyar állami támogatást akkor is azt gondolja, hogy „a magyarországi antiszemitizmus kiskutya a franciaországihoz képest”. És valószínűleg, ha Schilling Árpádot „száműzetéséből” holnap felmenti Demeter Szilárd egy állami támogatás formájában, ő akkor is azt gondolja, hogy Franciaországban csak az Orbán Viktorral szimpatizáló Marine Le Pen és bajtársai riogatnak a bevándorlás negatívumaival.
Most vegyük azt, hogy én egy Nemes Jeles Lászlót és Schilling Árpádot kedvelő, de vidéken élő magyar ember vagyok. Kinek higgyek? Mi alapján tudom eldönteni kinek van igaza, és tulajdonképpen mi a valóság?
Hiszen nem nüansznyi apróságokról, minimális eltérésekről ír Schilling a posztjában. Ezek földrésznyi távolságok. Tényleg ennyire más valóságokat látunk 2025-ben? Árpád, László: tényleg?
