Október 26-án az Ultrahang csatornájára feltöltésre került Cs. Király Tamás Lavrov-interjúja. A reakciók senkit nem leptek meg azt hiszem. Előre be lehetett készíteni a kólát és a popkornt, hogy hátradőlve gyönyörködhessünk a beinduló szekértáboros reflexek nyáltengerében. Nem is olyan régen szinte ugyanezt fordítva is végignéztük, amikor a Válasz Online készíthetett interjút Zelenszkijjel. De miért kell, hogy ez így legyen? Hiszen az, hogy Lavrov vagy Zelenszkij interjút ad egy magyar újságírónak, önmagában súrolja a médiatörténelmet.
TL;DR
Gyakorlatilag elég kicserélni a médiumok neveit, pont ugyanaz az értetlenkedés és vádaskodás ment a Vörös Szabolcs interjú esetében, mint most is Cs. Király Tamás esetében. Akkor az Origo és a Mandiner, de még a Szuverenitásvédelmi Hivatal is sérelmezte a következőket:
- "Alákérdezés" és részrehajlás. "Világosan érzékelhetően részrehajló volt". Az interjú "kőkemény ukrán propaganda", és az újságíró "totálisan azonosult a kijevi nézőponttal".
- Külföldi finanszírozás. "Idegen hátterű szervezetek járhattak-e közben" az interjú létrejöttében. A Szuverenitásvédelmi Hivatal szerint az interjú hátterében "több nemzetközi szereplő is azonosítható, köztük olyan szervezetek, amelyek közvetlenül az Európai Bizottság finanszírozásából működnek".
- Kényes témák (pl. Kárpátalja) mellőzése. A Mandiner cikke szerint a beszélgetést "számos kritika érte", amiért "fájó módon nem kérdezett rá a kárpátaljai magyar közösséget napi szinten érő sérelmekre és jogfosztásokra az ukrán állam részéről".
Ez volt a három leggyakoribb vád az egyik szekértábor oldaláról. Azt gyorsan szögezzük le, hogy mivel Magyarországon kb. mindent lehet mondani, amit nem tiltanak, és ezen vádpontok mindegyike belefér a jogszabályi keretekbe – bármilyen hihetetlenül is hangzik – így a Válasz Online-nak csak egy dologra kellett figyelnie: a PR-ra. Nem véletlenül készítettek szinte azonnal egy külön videót, amelyben reagálnak ezekre a „vádakra”. Vannak országok, ahol a külföldi finanszírozás nem megengedett, vagy a propaganda gyanúja is kiközösítést von maga után, de Magyarországon végül nem lett hatályos efféle jogszabály.
Nézzük meg a PR-t védő PR-videót, amit mellesleg nyugodtan nevezhetünk hungarikumnak.
- vád: "Alákérdezés" és "ukrán propaganda" Kifejti, hogy egy háborúban álló ország elnökével készült interjúnak megvannak a saját műfaji szabályai. A cél az volt, hogy a magyar olvasók megismerjék Zelenszkij álláspontját, nem pedig az, hogy ő maga vitatkozzon vele, vagy "a magyar kormány ügyvédje legyen". Az olvasóra bízzák a döntést, hogy egyetért-e a hallottakkal.
- vád: A Szuverenitásvédelmi Hivatal és a "külföldi pénz" Kijelentik, hogy ez "nevetséges hazugság". Elmondják, hogy a háború kezdete óta, másfél éve próbálkoztak hivatalos utakon interjút kapni. Semmilyen brüsszeli vagy uniós szervezet nem segített ebben. Hangsúlyozták, hogy a Válasz Online kizárólag az olvasóitól kap támogatást.
- A kárpátaljai magyarok helyzetének mellőzése Azzal védekeztek, hogy az egész interjú mindössze 25 perces volt, és ebbe az időkeretbe kellett belesűríteni a háborút, a magyar–ukrán viszonyt, Orbán Viktor politikáját. Az interjút készítő Vörös Szabolcs egy régebbi tapasztalatát idézte fel, mikor készíthetett egy interjút Igor Matovič egykori szlovák miniszterelnökkel. Akkor a Beneš-dekrétummal kezdett, és annyira elvitte a beszélgetést a téma, hogy alig jutott idő másra. Ebből tanulva, elővigyázatosságból az ilyen témákat inkább a beszélgetés végén teszi fel, ha jut rá idő.
Én a magam részéről hajlok rá, hogy el tudjam fogadni ezt az álláspontot. Bár annyit azért hozzátennék, hogy a Beneš-dekrétum is aktuális, hiszen mind a mai napig érvényes jogszabály, ahogy a kárpátaljai magyarok nyelvi jogainak helyzete is teljes mértékben aktuális.
Je Suis Ultrahangos Király Tamás
Na de milyen vádak érték az Ultrahang csatornát? Első körben a 444 írt az interjúról, meg is keresték Cs. Király Tamást kérdéseikkel, amikre válaszolt is azzal a kéréssel, hogy teljes egészében közlik azokat. De végül ez nem így történt. Erről onnan tudunk, hogy Cs. Király Tamás nemrég közzétette, mik voltak a kérdések és a válaszok.
Ezt követően egyre több orgánum fogalmazott meg kritikákat:
- A finanszírozás kérdése felmerült. Főleg a 444 részéről.
- Az orosz propaganda kritikátlan közlése: A bírálatok szerint az interjú kritikátlan felületet adott az orosz álláspontnak.
- Több oldal is sérelmezte, hogy puhák voltak a kérdések. A Népszava.hu cikke kiemeli, hogy a Munkácsot ért rakétatámadást sem említik.
- Voltak többen, akik az angol nyelvi hiányosságokat említik.
Látható, hogy eléggé hasonló reflexek, vádak jöttek elő. Már-már kísérteties a hasonlóság, és bár az Ultrahang csatornán nem jelent meg olyan videó, ahol reagálnának ezekre, de érezhető, hogy a Válasz Online magyarázatai/reakciói beilleszthetők hozzájuk is. Kivéve a finanszírozást, az Ultrahang arra adott választ a 444-nek az említett kérdéseknél. Olvastam az egyiket, meghallgattam a másikat. Való igaz, hogy egyik sem állt bele az interjúalanyába. Nem hangzott el egyik féltől sem egy: „Na de Klári…” Mindkettőnél lehetett volna, számtalanszor.
Mindkét fél esetében úgy gondolják, hogy náluk ez rendben van, a másiknál viszont bűn. Idézném újra Vörös Szabolcsot nem szó szerint: A cél az volt, hogy a magyar olvasók megismerjék Zelenszkij álláspontját, nem pedig az, hogy ő maga vitatkozzon vele, vagy "a magyar kormány ügyvédje legyen". Az olvasóra bízzák a döntést, hogy egyetért-e a hallottakkal. Miért is ne lehetne akkor ez igaz Király Tamás Lavrov-interjújára?
Kettős az a magyar mérce
Kárpátalját és az ott élő magyarok kérdését a Válasz Online sem vetette fel Zelenszkijnek. Pedig az is nyílt seb, ami a romló magyar–ukrán kapcsolatok kiindulópontja, és bőven a háború előtt Ukrajna hasította fel ezt a sebet. Zelenszkij meg a megbékélés ígéretével kampányolt annak idején, éppen ezért szavaztak rá az ottani magyarok is szép számmal. Remélve, hogy helyreállítja a régi jogokat. Ehhez képest néhány változtatást is úgy kell kicsikarni belőle.
Nem kérdeztek rá, és az egyik szekértábor hallgatott. Most Cs. Király Tamás nem kérdezett rá a Munkácsot ért támadásra, ugyanaz a szekértábor rögtön szóvá teszi. Az egyik oldalnak szabad azt mondani, hogy: „az ilyen interjúnak megvannak a saját műfaji szabályai”. A másik természetesen csak propagandista lehet. Igazából elég kiszámítható.
Nem fogom azt hazudni, hogy én ne szerettem volna, hogy egyiknek és másiknak is kérdezzenek keményebbeket. De azt is el tudom fogadni, hogy egyik újságírónak sem volt elég ideje az interjúra. Meg persze azt is, hogy nagy eséllyel egyik is, másik is mást tartott fontosnak megemlíteni.
Bevallom, én egyáltalán nem voltam elégedett a Zelenszkij-interjúval. Ám akár a fenti okokból is kiindulva nem vádoltam a készítőjét rosszakarattal. Sőt, mindkét esetben úgy gondolom, elég szép teljesítmény, hogy magyar újságírók eljutnak ilyen lehetőségekig. Ki tudja, talán még pár ilyen, és már lesz annyi rutinjuk vagy respektjük, hogy belemenősebb kérdéseket tegyenek fel. Addig viszont marad a szekértáboros vádaskodás. Ami mint kiderült, elég sokszor arról szól, hogy amit szabad az egyiknek, azt nem szabad a másiknak. Ennél azért lehetnénk jobbak, nem?
