Nemrégiben Fegyir Sándor, Ukrajna magyarországi nagykövete a HVG-nek adott interjút. Fegyir Sándor egyébként magyar és ukrán felmenőkkel is rendelkezik. Az Ungvári Nemzeti Egyetem tanára is volt. A háború kirobbanásakor önként vonult be harcolni az orosz erők ellen. Nem vitás, hogy egy tanult, és kétségtelen, hogy tettre kész, bátor emberről van szó.
Viszont van a cikknek egy részlete, amit egy egyszerű, történelmet szerető ember is kiszúr: egy hatalmas csúsztatás, amit az átlagember elfogad, elhisz. Ukrajna magyarországi nagykövete azt nyilatkozta, hogy Kárpátalján nincs semmiféle „kisebbségtiprás”, hiszen „ami most Ukrajnában történik, az a Lex Apponyi ukrán változata”. Hozzátette: „ha valaki magyarnak tartja magát, az így is megmarad annak, ha meg nem, egyébként is beolvadna a többségi nemzetbe”.
Abban állja meg a helyét a mai ukrán oktatási nyelvtörvény és a Lex Apponyi összehasonlítása, hogy valóban mindkét államnak az volt a célja, hogy az államnyelvet megerősítse. A hasonlóságok itt ki is merültek.
Mit is tartalmazott a Lex Apponyi?
Nézzük, mi volt a Lex Apponyi pontosan! Mint említettem, a magyar állam 1907-ben (118 évvel ezelőtt!!!) nagyobb hangsúlyt fektetett az államnyelv elsajátítására. Ám ezt a törvényt két korábbi előzte meg. Az első az 1868. évi XLIV. törvénycikk volt. Ez a törvény széles körű jogokat biztosított a kisebbségeknek a nyelvhasználat terén a hivatalokban és a közélet más területein is. A törvény legfontosabb rendelkezései a hivatali nyelvhasználatról a következők voltak:
- Beadványok és válaszok joga: Minden állampolgárnak joga volt ahhoz, hogy a saját anyanyelvén forduljon a helyi, a megyei és a központi kormányzati szervekhez is. A törvény azt is előírta, hogy a hatóságoknak ugyanazon a nyelven kellett válaszolniuk, amelyen a beadvány érkezett.
- Községi szintű nyelvhasználat: A községi közigazgatásban azt a nyelvet kellett használni, amelyet a lakosság választott.
- Megyei szintű nyelvhasználat: A megyei törvényhatóságok jegyzőkönyveit az államnyelven (magyarul) kellett vezetni, de emellett bármely más nyelven is, amennyiben azt a képviselő-testület tagjainak legalább egyötöde kérte.
- Bírósági nyelvhasználat: A bíróságoknak lehetővé kellett tenniük az anyanyelv használatát a felek számára. A bíróság az ítéletet az államnyelven hozta meg, de köteles volt azt a felek anyanyelvén is kihirdetni és írásba adni.
- Törvények kihirdetése: A törvényeket magyar nyelven alkották meg, de előírták, hogy az országban élő összes nemzetiség nyelvén hiteles fordításban ki kell adni azokat.
Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy sokszor nem vették komolyan ezt a törvényt. Viszont azt is tegyük hozzá, hogy ez volt a világ első olyan törvénye, ami nyelvhasználati jogokat biztosított kisebbségi polgároknak, és ami életben volt egészen a Monarchia széteséséig. E tekintetben Ukrajna 157 évnyi lemaradásban van, mert ott a mai napig nincs ehhez hasonló. Vagyis volt hasonló, csak megszüntették.
A másik törvény, ami megelőzte a Lex Apponyit, az 1879. évi XVIII. törvénycikk volt. Ez előtt a magyar nyelv mint tantárgy nem volt kötelező a kisebbségi iskolákban. Nincs ma egyetlen ország sem, ahol az lenne a helyzet, hogy az államnyelv mint tantárgy nem jelenik meg a nemzeti kisebbségek iskoláiban. Kárpátalján nőttem fel, nekem is a tantárgyak között volt az ukrán nyelv és irodalom. Nincs ebben semmi különös.
Mi volt az újdonság a Lex Apponyiban?
Az eredményesség követelése és kikényszerítése. Az elvárás az volt, hogy 4. osztályra a diák szóban és írásban képes legyen kifejezni magát. Ha úgy ítélték meg, hogy ez nem sikerült, megvonták az intézménytől az állami támogatást. Nem állítom, hogy ez teljes mértékben korrekt volt, mert sok helyen a tanárok maguk sem tudtak elég jól magyarul. Viszont megfelelő tantervvel 4 év alatt egy alapszintet el lehet érni. Hangsúlyozom: megfelelő tantervvel, amit az intézmények maguk alakíthattak ki. Nagyon fontos megjegyezni, hogy a Lex Apponyi kizárólag a magyar nyelv tantárgyat érintette. Minden más tantárgyat a diákok a saját nyelvükön tanulhattak.
Na de mit is tartalmaz napjainkban (2025-ben!!!) az ukrán oktatás nyelvpolitikája?
Az első fontos pont, hogy a gyerekeknek az óvodai és az elemi oktatás (1-4. osztály) szintjén engedélyezik az anyanyelvi oktatást az államnyelv (ukrán) kötelező tanítása mellett. Ez változatlan maradt. A következő pontokat enyhítette az ukrán fél 2023-ban külső nyomásra. Ha ez nincs, ma is az eredeti helyzet lenne érvényben – ez a valódi kiindulópont.
Korábban úgy nézett ki, hogy az 5. osztálytól felfelé a tantárgyak többségét ukránul kell oktatni. A kisebbségi nyelv tantárgyként megmaradt. Az Európai Unió hivatalos nyelvein (így magyarul is) egy vagy több tantárgy volt oktatható anyanyelven. Az ukrán nyelven oktatandó tantárgyak arányát fokozatosan kellett volna növelni: az 5. osztályban legalább 20%, a 9. osztályban legalább 40%, a középiskola utolsó éveiben pedig legalább 60% kellett volna, hogy legyen. Ezek szerencsére módosultak azon nemzetiségek számára, akiknek a nyelve EU-s nyelv (akiké nem, azok így jártak). A Lex Apponyinak nem volt semmi hasonló része.
Enyhítések és egyéb részletek
Jelenleg aki olyan nemzetiséghez tartozik, amelynek anyaországa EU-s tagállam, annak elég az ukrán nyelvet, az ukrán irodalmat, Ukrajna történelmét és Ukrajna védelme tantárgyakat ukránul tanulni. Legalábbis ha állami iskolába jár. Ha magán- vagy egyházi iskoláról van szó, akkor teljesen mindegy, milyen a diák nemzetisége, a százalékos elosztás megmarad számára.
Említettem a Lex Apponyi esetében, hogy a tantervet az intézmény és a pedagógus maga állította össze, aszerint mit gondolt hatékonynak. Ezzel szemben Ukrajna már az én időmben is olyan államilag előírt tantervvel rukkolt elő az ukrán nyelv esetében, ami – finoman fogalmazva – teljesen eredménytelen volt.
Továbbá van egy olyan törvényjavaslat, ami persze esélyes, hogy soha nem lesz bevezetve, de már az is beszédes, hogy az ötlet évek óta napirenden van. Eszerint az oktatásban részt vevő személyek – pedagógus, diák és szülő is – az intézményen belül, annak területén csak államnyelven kommunikálhatnának. Ez előírná minden más nyelv tilalmát az oktatási intézményen belül, magánbeszélgetések szintjén is. Még egyszer kiemelném, ez egy javaslat a parlament előtt, amit tolnak maguk előtt. Inkább csak fenyegetés, mint realitás, de mint mondtam, sokat elmond…
Ami még hasonló a mai ukrán törvények és a Lex Apponyi között, hogy mindkettő esetében a felsőoktatás nyelve az államnyelv. Amihez csak két dolgot fűznék hozzá. Akkoriban a magyar viszonyokban ez nem hozott változást, korábban is így volt. Ezzel szemben Ukrajnában ez számos intézmény esetében korlátozást, változást vagy konkrét bezárást jelentett. A második az, hogy ezek alapján ha Fegyir Sándor tartja az állítását, akkor elismeri, hogy Ukrajna egy 118 évvel ezelőtti, teljesen elavult rendszert alkalmaz, és szerinte ez teljesen jó.
Ezek mellett van továbbá egy másik típusú ellehetetlenítés is. 2027-től csak olyan iskola lehet középiskola (1-12. osztályos), ahol a végzősök száma 90, osztályonként pedig 30. Ennek nagy valószínűséggel az lesz az eredménye, hogy például Beregszászban megmarad a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Líceum és a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum. A többit szépen bezárják, mert nincs elég gyerek. Nem is beszélve a falusi iskolákról…
Biztosan akarják az egyezést?
Mindenki döntse el, mennyire állja meg a helyét az összehasonlítás. De ha valaki arra is jut, hogy Ukrajna valóban a Lex Apponyit másolja, azzal hogyan jut dűlőre, hogy egy 118 évvel ezelőtti törvényt alkalmaznak, annak is a szigorúbb változatát? Ráadásul lehetne még szigorúbb is, csak hát a „csúnya magyarok” kikövetelték az enyhítést… Arról nem is beszélve, hogy előszeretettel szeretnek mutogatni az „elnyomó” magyarokra, és minket okolni Trianonért. Ha elkezdenek minket másolni, hát lássuk, az ő Trianonjuk mikor jön el
