A KözBeszéd legújabb adásában Schönberger Ádám kulturális menedzser, a Bánkitó Fesztivál, az Auróra alapítója szerint a „rendszerváltás” és az „elitcsere” inkább a kampány nyelvéhez tartoznak: „lehet rendszerváltásnak nevezni” a jelenlegi helyzetet, hiszen a NER maga is rendszerként határozta meg önmagát, és egyfajta rendszerváltásként tekintett a saját indulására.
A Tisza-kormány körüli bizonytalanságot leginkább az ismeretlenség táplálja. Schönberger szerint „az a legnagyobb kritika, vagy az a legnagyobb félelem, hogy igazából nem ismerjük”, sem a pártot, sem Magyar Pétert, sem a parlamentbe jutott képviselők jelentős részét. Ebben a helyzetben a kétharmados győzelem egyszerre jelent lehetőséget és kérdőjelet: „a kétharmad egy olyan felhatalmazás, ami a gyökeres változást meg tudja teremteni”, ugyanakkor „nem tudjuk jelenleg, hogy majd ezzel mit fog kezdeni a Tisza”.
Scönberger szerint a bizalomvesztés kérdésének meg kell oldódnia. „A bizalomvesztés minden szempontból fontos, és számomra ez az elsődleges”. Bizalomvesztés az állami szerepvállalók, tehát a politikusok, a közjogi méltóságok, az intézmények vezetői felé. A bizalom a polgárokban egymás felé, egymás iránt”.
„Ez a kampány még mindig tart”, sőt szerinte már a 2030’- as is elkezdődött. Úgy véli, jó ideje a permanens kampányok korát éljük. Ez a folyamatos feszültség pedig nem kedvez a társadalmi kiegyezésnek.
A megoldás első lépése szerinte nem intézményi, hanem kulturális kérdés: „Én azt gondolnám, hogy az lenne a legfontosabb, hogy megtaláljuk egymással a hangot, hogy visszavegyünk igazából abból, ahol tartottunk a kampányban, leálljunk a kampányüzemmódból, nagyon sürgősen.” Magyar Péternek is ezt kellene tennie.
A „Fidesz-gyűlölettel kapcsolatban kifejtette „el kell kezdeni egész pontosan megfogalmazni, hogy mi az”, mert különben könnyen „klasszikus bolsevik kommunikációs elemmé válik”. Szerinte szét kell választani, mi az, ami valóban elutasítandó, mi az, amin változtatni kell, és mi az, ami akár továbbvihető.
A kétharmados felhatalmazás kapcsán Schönberger egy fontos határt húz: szerinte ez nem jelent korlátlan hatalmat. Arra a felvetésre, hogy a szavazók vajon elvárják-e a teljes elitcserét követően a lojalitásra épülő kinevezéseket, egyértelműen reagál: „szerintem nem egyébként”, és hangsúlyozza, hogy „ez egy társadalmi felhatalmazás”, amely kizárólag ahhoz kötődik, „amilyen ígéretet transzparens módon megfogalmazott az adott párt”.
Kitérnek a közbeszéd állapotára, különösen a személyeskedő hangnem eldurvulására. Példaként a köztársasági elnököt érő jelzők kerülnek szóba, amelyek kapcsán Schönberger úgy reagál: „a dehumanizáció nyilvánvalóan túlzás”.
A műsorvezető, Kurucz Dániel felveti: ha egy köztársasági elnök lemond, azzal könnyen úgy maradhat meg a nyilvánosság előtt, mint aki „fölszólításra, gyáván otthagyta a porondot”, miközben „itt lett volna az idő harcolni”, hiszen leváltása csak alaptörvény-módosítással lenne lehetséges – ami európai szinten is példátlan.
Schönberger válasza: „hát majd valószínűleg, hogyha ott marad, lesz rá példa.”
