A KözBeszéd vendége Mező Gábor kutató újságíró, aki október 23. örökségéről, a Kádár-rendszer állambiztonsági hálózatairól, a rendszerváltozás után is tovább élő kapcsolatokról, valamint a történelmi múlt feldolgozásáról beszél.
Mező szerint 1956 egyszerre hordozza az összefogás és a megtorlás történelmi tapasztalatát. „Az egyik azt üzeni nekünk, hogy bármit el lehet érni összefogással, és hogy nem kell igent mondanunk egy diktatúrára” – fogalmaz. Ugyanakkor szerinte a forradalom leverése és az azt követő megtorlások azt is megmutatták, milyen súlyos következménye lehet a rendszerrel való szembefordulásnak.
A történelmi emlékezet átadásában különösen fontosnak tartja a filmeket és a sorozatokat. A Besúgó példáján arról beszél, hogy egy ilyen alkotás olyan fiatalokat is közelebb vihet a korszak megértéséhez, akiket egyébként kevésbé érdekel a történelem. Hibának tartja, hogy Tóth Ilonkáról és Mindszenty Józsefről nem készült olyan film, amely szélesebb közönséghez is eljuttathatta volna történetüket.
Az ÁVH felszámolása utáni időszakról azt mondja, számos korábbi szereplőt más területeken használt tovább a rendszer. „Ez nem volt elbocsátott légió, ez újrahasznosított légió volt” – fogalmaz. Példaként a média, a kultúra, az újságírás és a külkereskedelem területét említi, miközben szerinte a nyíltabb Rákosi-diktatúrát egy jóval furmányosabban működő rendszer váltotta fel.
Az állambiztonsági múlt megítélésénél Mező egy „felelősségi piramisról” beszél. Ennek alján azok álltak, akikről jelentettek, fölöttük a megzsarolt vagy megfenyegetett besúgók, majd azok, akik előnyökért jelentettek, továbbá a tartótisztek és politikusok, a rendszer csúcsán pedig Kádár János. Szerinte nincs rendben, hogy a közbeszéd sokszor éppen a piramis alján állókra összpontosít, miközben a magasabb szintek felelősségével kevésbé foglalkozik.
A mai médiaviszonyokról is beszél. Úgy fogalmaz, számára is meglepő volt látni, milyen gyorsan omlott össze a jobboldali sajtó egy része, miközben olyan ismerősei is elvesztették a munkájukat, akik szerinte nem propagandistaként dolgoztak. Hozzáteszi: a közéleti folyamatokat nem lehet pusztán „showműsorként” szemlélni, mert közben az ország sorsáról van szó.
A beszélgetés végén Mező a politikai különbségeken átívelő párbeszéd fontosságát hangsúlyozza. Szerinte nem lehet mindenkivel beszélgetni, de ahol erre van kölcsönös nyitottság, ott szükség van rá. „Akivel lehet beszélni, kutya kötelességünk, hogy beszéljünk” – fogalmaz.
A teljes adása visszanézhető a KözTér YouTube-csatornáján.
