Gyakran nevezik a kritikusok Magyarországot „Orbánlandnek” vagy „Orbánisztánnak”, utalva a demokráciadeficitre, a folyamatos demokráciaromlásra. Ugyanezek az emberek azonban szemrebbenés nélkül leszavaznak ugyanarra – csak más csomagolásban.
Mindig is utáltam azt az újságírói műfajt, amikor arról készül anyag, hogy egy politikus nem válaszol. Sosem értettem, mi értelme évekig mutogatni a némán elsétáló politikusokat, ugyanazokat a jeleneteket. Aztán most, a Tisza Párt jelöltállításánál megvilágosodtam.
Történetesen a Tisza Párt nem engedi nyilatkozni a leendő országgyűlési képviselőit. Hogy fognak így majd szavazni a parlamentben, ha szerencsétlenek egy mondatot sem mondhatnak el? Magyar Péter azt mondja: nem lesznek szavazógépek. Majd amikor megkérdezik:
Na de akkor szabad akaratuk szerint szavazhatnak majd a parlamentben?
, arra azt válaszolja:
Ilyen a világon nincs.
És ez a szimpatizánsokat úgy tűnik, egyáltalán nem zavarja. Tizenöt éve halljuk ugyanazokat a vádakat: nincs társadalmi párbeszéd a jogszabályok előtt, a fideszes politikusok nem válaszolnak a sajtónak, a fideszes képviselők szavazógépek, Orbán Viktor egy személyben dönt mindenről.
Ez pedig azt mutatja, hogy valójában nem ezekkel a politikai cselekedetekkel volt bajuk – ezek az emberek egyszerűen nem szeretik Orbán Viktort. Egy bizonyos tömeg nem szereti a Fideszt, és bárkit képes megszavazni, aki nem Fidesz és nem Orbán Viktor, még akkor is, ha az illető ugyanazt csinálja, mint a Fidesz, csak még radikálisabban.
Természetesen ehhez joguk van, csak akkor talán megspórolhatnánk magunknak ezt a rengeteg dumát, újságcikket, moralizálást és a nemzetközi botrányokat.
Mégis van ezzel némi bajom: Magyar Péter még ellenzékben van, és máris antidemokratikus jegyeket mutat. És mindig lesz valamilyen magyarázat, hogy miért nem kell válaszolni, miért lehet sms-ben utasítani a képviselőket, miért nem fogunk semmit megtudni a programról. Hogyan lehetne társadalmi párbeszéd, ha a politikus nem beszél?
Szóval azt kapjuk majd, amit eddig – csak sokkal radikálisabban. Mellé pedig egy olyan tömeget, amely bármely intézkedést legitimál az ellenféllel és a múlttal való leszámolás érdekében. Minden kudarcért pedig az elmúlt időszakot fogja okolni.
Azt mondják, hogy ez a gyakorlatban nem fog működni, mert minden államtitkárnak és miniszternek saját maga kell gyors döntéseket hoznia a területén, nem várhat a nagy vezető utasításaira. Efelől ne legyenek kétségeink: a miniszterek nem vidéki tanítókból és orvosokból lesznek, hanem jól kipróbált, nemzetközi háttérrel rendelkező, nemzetközi intézményi kánont követő „szakértői kormány” tagjai, akiknek meglesz a saját döntési jogkörük – nem feltétlenül a leendő miniszterelnöktől eredeztetve. De a választók ezt is el fogják fogadni.
A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőségét.
