Soha nem az a kérdés, hányszor buksz el, hanem mindig az, hogy lábra tudsz-e állni – különösen kisebbségi létben.Ezzel a gondolattal foglalja össze politikai tapasztalatait Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a KözTér közéleti csatorna KözBeszéd című műsorában.
Gyermekkor Székelyföldön
Gyermekkorát Székelyföld színmagyar részének védettségében töltötte. Mint meséli, szülőföldjén nemhogy magyarellenességgel, de még román szóval is alig találkozott. Karcfalván csak magyar könyveket olvastak, tévét nem néztek, a Kossuth- és a Szabad Európa Rádiót hallgatták. Románul csak 14 évesen, Marosvásárhelyen, a középiskolában kezdett tanulni.A kisebbségi lét: tapasztalat és felismerés
Bár már az iskolában is érzékelte a magyar és a román diákok közötti különbségtételt, a hungarofóbiával élesen akkor szembesült, amikor az utcán egy román rendőr megpofozta, és kitépte a fülbevalóját. Az atrocitás mély nyomot hagyott benne, és tudatosította, hogy diktatúrában él. Innen vezetett útja a közélet iránti érdeklődéshez.Mi, Erdélyben túlélő típusok vagyunk– mondja. Mégis kész csodának tartja, hogy az elmúlt százegynehány év alatt a Málta lakosságának kétszeresét kitevő romániai magyarság kulturálisan, szellemileg és biológiailag is életképes közösségként fennmaradt.
Forradalom és fekete március
A temesvári forradalmat az állatorvosi egyetem hallgatójaként élte meg, a marosvásárhelyi „fekete március” eseményeit már újságíróként követte. Úgy véli, a román állam máig adós azzal, hogy megmondja, pontosan mi történt akkor.Szerinte a legvalószínűbb magyarázat az, hogy a mesterségesen szított konfliktus – miszerint a magyarok el akarják szakítani Erdélyt – ürügyül szolgált a Securitate utódjaként létrehozott román hírszerzés megalapítására. A történtek megrendítették a román–magyar megbékélésbe vetett hitet. Sokan ezért hagyták el az országot.
A magyarellenesség továbbra is veszély
Kelemen Hunor részletesen beszél a román belpolitikai helyzetről, elmagyarázza az elnökválasztás rendszerét és azt, hogyan módosulnak a két forduló közben a stratégiák. Az RMDSZ elnöke a társadalom demokratizálódását több évtizedes folyamatnak tartja.
Amennyi idő alatt elrontotta a kommunizmus a társadalmat, legalább annyi kell, hogy helyreálljon. Jó esetben.
Kérdésre válaszolva elmondja, most is ki lehetne alakítani a marosvásárhelyi pogromhoz hasonló hangulatot. A román társadalomban továbbra is él az a reflex, hogy válsághelyzetben ellenséget kell találni. Gazdasági nehézségek idején ez újra és újra a magyar közösséget érinti. A hagyományok szerint Romániában erre a szerepre a magyarok a legalkalmasabbak.
Magyarból nem lesz román elnök
Bár több alkalommal is indult államfőjelöltként, Kelemen Hunor reálisan látja: ma egy magyar politikust nem választanak meg elnöknek Romániában. Hiába ismert és népszerű valaki, a szimpátia nem konvertálható szavazatra. Amikor a választó bemegy a fülkébe, úgyis egy román emberre fog pecsételni.(…) A román többség ebben nem változott.”
"Az autonómiáról nem szabad lemondani"
A székelyföldi autonómia kérdését a román közvélemény máig félreérti – gyakran a területi elszakadás szándékával azonosítja. Kelemen Hunor azonban úgy véli, erről a célról nem szabad lemondani, még ha a megvalósítás időben távoli is.
Mindig ott kell legyen előtted, és mindig kell keresni a konjunktúrát, a partnereket. Hogy az 50 év, 10 év, 20 év – nem tudom. De nem szabad feladni.
A „tihanyi beszéd” fogadtatása
A magyar miniszterelnök tihanyi beszédét övező találgatásokat Kelemen Hunor egyértelműen cáfolja:
A magyar kormány azt támogatja, amit az RMDSZ mond az erdélyi romániai politikában.
A beszéd körül keltett vihar miatt a határon túl nem csökkent a magyar miniszterelnök támogatottsága- mondja az RMDSZ elnöke.
Erdélyben Orbán Viktort nem akkortól tisztelték, amióta miniszterelnök, hanem már sokkal korábban.
Meddig marad?
Kelemen Hunor csak addig kíván aktív politikai szerepet vállalni, amíg hiteles marad, és fel tudja mutatni a reményt a közössége számára, hogy a szülőföldjükön is lehet boldogulni.
Ameddig az ember meg tudja őrizni a hitelességét. Amikor már nem tudja, azt kell mondani: jöjjön a következő nemzedék, mert a közösség szempontja fontosabb, mint az, hogy te magadban még mennyi erőt érzel.
