A KözBeszéd legújabb epizódjában két meghatározó városvezető, Nemény András, Szombathely polgármestere és Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere ül egy asztalhoz Kurucz Dániellel. Szó esik az önkormányzatok mozgásteréről, a feladatmegosztás jövőjéről, a politikai párbeszéd minőségéről, a sportban rejlő közösségépítő erőről és arról, miért kell óvni a nyitott közösségi tereket.
Önkormányzati szerep és feladatmegosztás
A beszélgetés elején a felek arról beszélnek, hogy az önkormányzatoknak milyen feladatokat érdemes maguknál tartani, és mi az, ami inkább állami hatáskörbe tartozik. Nemény András hangsúlyozza: a kérdés nem fekete-fehér, de az utóbbi években a helyi mozgástér drámaian szűkült.
Az oktatás esetében nem feltétlenül kell mindent az önkormányzatnak csinálni. Alaposan meg kell nézni, mi az, amit érdemes a településeknek ellátni, és mi az, ami az állam feladata. Most viszont az történik, hogy sok feladatot elvesznek az önkormányzatoktól, ami pedig nálunk marad, ahhoz nem kapjuk meg a normatív támogatást. Így nagyon szűk lesz a mozgásterünk.
A polgármester hozzáteszi: a pénzügyi kiszámíthatatlanság miatt gyakran rövid távú döntéseket kell hozni, pedig a városvezetés lényege a hosszú távú tervezés lenne.
Cser-Palkovics András is úgy látja, hogy az átalakításnak vannak vitatható részei, ugyanakkor kiemel egy fontos pozitív példát is:
Én magam sem tartom mindenben szerencsésnek az önkormányzati struktúra és hatáskörök átalakítását. Mindig kérem a polgármester kollégáimat, hogy mindkét oldalt tegyük az asztalra, mert történt jó dolog is az elmúlt évtizedben – gondolok például az adósságkonszolidációra.
Politikai különbségek mellett is együttműködni
A beszélgetés során mindketten hangsúlyozzák: bár eltérő politikai háttérrel dolgoznak, számos ügyben közösen lépnek fel, hiszen az önkormányzatok érdekei sokszor pártállástól függetlenek.
Nemény András szerint a városvezetők közötti szövetségek létfontosságúak:
Ha eredményt akarunk, össze kell fognunk. Sok ügyben nincs értelme külön utakon járni, mert a cél közös: a városaink érdeke.
Cser-Palkovics ehhez hozzáteszi, hogy a személyes bizalom és a korrekt kommunikáció legalább annyira fontos, mint a hivatalos egyeztetések:
Nem kell mindenben egyetérteni ahhoz, hogy együtt tudjunk dolgozni. A lényeg, hogy tiszteljük egymás munkáját, és tudjunk beszélni a problémákról.
Sport és kölcsönös tisztelet
Kurucz Dániel felteszi a kérdést: van-e bármi, amit a másik városától irigyelnének?
Cser-Palkovics rögtön a sportot hozza szóba, pontosabban a szombathelyi kosárlabdát:
Persze, szoktam irigyelni, főleg a kosárlabdát. Van egy különleges játékosuk, Vojvoda, aki nemcsak a játékban, hanem a hozzáállásban is kiemelkedik. Perl Zolit pedig különösen, amikor ellenünk játszik, mert ilyenkor mindig bizonyítja, mire képes.
Nemény válasza inkább stratégiai előnyökre koncentrál:
A nagyon sok lehetőséget, amit egy nagyváros, például Budapest közelsége ad – ha jól ki tudják használni –, talán irigylem. Nagy előnynek tartom, hogy a polgármester úr ilyen régóta tölti be a tisztségét, mert ennyi idő alatt meg lehet mutatni a karaktert és maradandót lehet alkotni. Ezt az időt nem irigylem, de értékesnek tartom.
Közösségi terek a politika árnyékában
A beszélgetés egyik legfontosabb üzenete a nyitott, politikai megosztottságtól független közösségi terek megőrzésének szükségessége.
Cser-Palkovics András különösen aggasztónak tartja, ami egyes fesztiválok körül történik:
Legyen mindenkinek véleménye, de azt próbálják megalapozni: hallgassák meg ezt az oldalt, azt az oldalt, amazt is, és a másikat tisztelő módon adják elő. Ezért nem örülök annak, ami a fesztiválok körül kezd kialakulni. Ez azokat a tereket viszi rossz irányba, ahol eddig még az emberek tudtak találkozni, és politikai pártállástól függetlenül együtt tudták jól érezni magukat. Ezeket a tereket nagyon megbecsülöm, mert a mai világ kiszorítja őket a mindennapjainkból. Pedig a találkozásnál, a beszélgetésnél nincs fontosabb.
Nemény ehhez hozzáteszi, hogy a városoknak kötelességük biztosítani a lakosság számára azokat a fórumokat és eseményeket, ahol az emberek félretehetik a politikai különbségeket, és valóban közösségként tudnak működni.
Fiatalok és a közélet
A beszélgetés egy pontján szóba kerül a fiatal generáció politikához való viszonya. Mindkét polgármester úgy látja, hogy sokan kiábrándultak, mert a közbeszéd gyakran túl éles, túl megosztó.
Cser-Palkovics szerint a fiatalokat nem lehet csak pártpolitikai üzenetekkel megszólítani:
Ha azt szeretnénk, hogy részt vegyenek a közéletben, meg kell mutatnunk nekik, hogy a politika nem csak pártokról szól, hanem a helyi közösség életének alakításáról is.
Nemény hozzáteszi: a fiatalokat a közvetlen élmények és a közösségi élmények tudják igazán bevonni, nem a politikai csatározások.
Politikai jövő és együttműködés
A műsor végén Kurucz Dániel a politikai változások lehetséges hatásairól kérdezi a vendégeket. Arra kíváncsi, hogy egy új kormány esetén javulhat-e az önkormányzatok helyzete.
Nemény András határozottan fogalmaz:
Nem. De az a dolgom, hogy az utolsó pillanatig küzdjek a változásért. És nem egyedül, hanem minél nagyobb szövetségben. Meg akarom győzni a mostani ellenzéki polgármestereket is, hogy csináljuk együtt – ez az elemi érdekünk.
Cser-Palkovics inkább a bizonytalanságot emeli ki:
Nyilván minden elképzelhető, de nehéz erre válaszolni, mert semmilyen elképzelését nem ismerjük a Tiszának. Függetlenül attól, hogy van kritikám a kormány irányába, sok eredményt is látok a települések szempontjából. Addig nem tudok mit kezdeni egy politikai szereplővel vagy struktúrával – még ha nagy is –, amíg nem tudom, mi az ajánlata és az ígérete.
Ez a beszélgetés jól mutatja, hogy két különböző politikai háttérrel rendelkező polgármester is tud őszintén beszélgetni közös problémákról, elismerni egymás eredményeit és hangsúlyozni a párbeszéd fontosságát. A stúdióban elhangzó gondolatok túlmutatnak a napi politikán: a közösségépítés, a nyitottság és a kölcsönös tisztelet üzenete marad meg a nézőben.
