Krasznahorkai László Nobel-díja ritka egységet teremtett a politikailag megosztott Magyarországon, írta meg a Guardian. Szülővárosa, Gyula, ünnepségsorozattal tisztelgett az író előtt, és a tervek szerint emléktáblát avatnak szülőházán, valamint iskolai könyvtárat neveznek el róla. Görgényi Ernő polgármester szerint a közösség számára a legnagyobb elismerés, hogy a gyulai helyszíneket és embereket bemutató művek világszerte ismertté váltak.
Krasznahorkai, sok más művészhez hasonlóan, már külföldön él. Az író egy interjúban Magyarországot egy „alkoholista anyához” hasonlította, akit a hibái ellenére is szeret, a kormányt pedig „pszichiátriai esetnek” nevezte az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos álláspontja miatt.
A hazai alkotók, köztük Péterfy Gergely és Élő Csenge Enikő, az egyre szűkülő lehetőségekre és a politika térnyerésére panaszkodnak. A kormányközeli Mathias Corvinus Collegium (MCC) megszerezte a Libri többségi tulajdonát, a „gyermekvédelmi törvény” miatt pedig egyes könyveket fóliázni kényszerültek. Nyáry Krisztián, a Líra kreatív igazgatója szerint politikai kampányok kedvéért irodalmi műveket korlátoztak.
A szakadékot mélyíti a finanszírozási rendszer átalakítása is: a Nemzeti Kulturális Alap forrásait gyakran kormányközeli körökhöz irányítják, miközben a független folyóiratok és a fiatal írók a túlélésért küzdenek. A tanterv körüli viták is megjelentek: 2020-ban felháborodást keltett, hogy a holokauszttúlélő Kertész Imre kimaradt a kötelező olvasmányok közül, míg a szélsőséges nézeteiről ismert Nyírő József bekerült.
Szegő János, Krasznahorkai szerkesztője szerint bár az állam nem tett sokat az író nemzetközi népszerűsítéséért, a Nobel-díj fontos visszaigazolás a kihalástól tartó magyar nyelv számára, és pártállástól függetlenül büszkeséggel tölti el a nemzetet.
