A reggelem szokatlanul korán indult. Még félálomban, de már rétegesen felöltözve – ahogy ilyenkor kell – rohantam a vonathoz, miközben Budapestet a hét közepén lehullott vastag hó borította. A Déli Pályaudvaron igazi tél fogadott, az a csípős, csontig hatoló, ami egyszerre esik jól, de azért egy kicsit ijesztő is. Ezen ábrándozni nem volt sok időm, mivel szorított az idő és a kollégáim már vártak az állomáson. Szerencsére a vonatot épphogy elértem, ezzel pedig hivatalosan is elindult a KözTour legújabb állomása: Nagykanizsa.
Három és fél órás utazás várt ránk két kollégámmal, pontosabban 3 óra 13 perc. A vonaton mintha minden lelassult volna, odakint havazott, bent viszont nyugalom és meleg volt. Kényelmesen, különösebb fennakadások nélkül tettük meg a több mint 200 kilométert. Az állomáson pedig várt minket egy helyi kötődésű munkatársunk, aki szerencsére elvitt minket a belvárosba.
A központi Erzsébet tér volt az első állomásunk.
Itt is vastag hótakaró borított mindent, a város mégis rendezettnek és tisztának hatott. Persze a hó sok mindent elfedett, és sózás miatt már itt-ott latyak is akadt, de az összkép így is azt sugallta, hogy a város jól karbantartott, figyelnek a környezetükre. Az időjárás fagyos és szeles volt, ráadásul miután megérkeztünk a hó óriási pelyhekben kezdett el hullani, de ez egy percre sem állított meg minket, inkább arra késztetett, hogy még szorosabban húzzuk magunk köré a kabátot és a sálat, továbbá gyorsítsuk a tempót a lábainkban.
Az itt élő, éppen a városban sétáló helyiek voltak most is középpontban, a kérdéseinkre kapott válaszok meglehetősen változatosak voltak. A nagykanizsaiak többsége alapvetően elégedett a várossal, bár kétségtelen, hogy voltak ellentmondásos vélemények is. A polgármestert Horváth Jácintot egyébként szinte minden válaszadó ismerte a városban, sokan név szerint említették, a megkérdezettek többségének a véleménye is kifejezetten pozitív a város vezetőjével kapcsolatban. A városvezetés kapcsán leggyakrabban említett fejlesztés az augusztusban átadott Hevesi-Rózsa utcai körforgalom volt, amelyre már régóta szükség volt már a városban, van aki a helyi Burger Kinget emelte ki
Én nagyon nem szeretem, de jó látni, hogy a fiataloknak tetszik
- hangzott el egy helyi nyugdíjastól, aki azt is hozzátette, hogy a gyorsétteremhez épült parkoló viszont kifejezetten jó, hogy megépült, mert így aki a korházba megy látogatóba könnyebbet tud parkolni. A munkalehetőségekről már vegyesebb válaszokat kaptunk. Megkérdeztük az itt élőket a vásárlási szokásaikról is, ezekről oszlott meg a vélemény a leginkább. Van, aki Budapestre jár vásárolni, van aki – szlovén határ mellett lévő – Lendvára, van aki Zalaegerszegre, de akad olyan is, aki megvesz magának mindent Kanizsán.
Ami azonban számomra a leginkább kellemes érzésként megmaradt, az az emberek hozzáállása. Meglepően barátságosak, nyitottak voltak, szívesen álltak meg beszélgetni. A hideg és a szél ellenére sem sietett el senki, még úgy sem, hogy ebédidőben jártuk a várost. Mintha az itt élőknek lett volna idejük. Itt egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy nekem már mennyire felgyorsult budapesti tempóm lett, ez a fővárosban elképzelhetetlen számomra, hiszen ott ebédidőben még néhány percre sem tudnék leállítani senkit beszélgetni.
A forgatás persze nem ment teljesen zökkenőmentesen, hiszen a hó és a hideg a technikát is próbára tette, de nem adtuk fel, és végül igazán jó interjúk születtek. Szerintem megérte.
Közben a kollégáink egy helyi kávézóban vártak minket, ahol nem csak kávét, de forró levest, valamint helyben készült süteményeket is lehetett kapni. Egy kávé és egy finom zöldségleves mellett sikerült átmelegedni. Bevallom, ezeknek rettenetesen örültem, mivel a kint töltött 1-1,5 óra alatt meglehetősen átfagytunk. Ez pont elég volt ahhoz, hogy új lendületet kapjunk, de kereszteződésről van szó.
A beszélgetések során Cseresnyés Péter, a térség országgyűlési képviselőjének neve is felmerült. A nagy havazás ellenére, vagy talán épp amiatt többen emlegették, úgy fogalmaztak:
ilyen időjárási körülmények között akad feladata bőven, ami nem egyszerű, de remélik, hogy megoldja.
Szerencsére a havazás ellenére különösebb fennakadás nem volt, de az kétségtelen, hogy az utak könnyen veszélyessé és csúszóssá válhatnak ebben a cudar időben.
nincs hó, akkor is zakatol a kocsi
- hangzott el egy hölgytől, aki például az utak minőségével nem volt elégedett.
Az oktatást összességében pozitívan értékelték a megkérdezettek.
Olyan jó hangulata volt a Norma kávézónak és annyira belemerültünk a beszélgetésekbe, hogy majdnem lemaradtunk a visszaútról. Végül szó szerint rohantunk a vonathoz, amit az utolsó pillanatban még sikerült elcsípni.
Nagykanizsa számomra egy nyugodt, rendezett, barátságos város képét mutatta meg. Olyan helyét, ahol az emberek tudják, mi működik jól, és azt is, min lehetne még javítani. A Köztér 106 lépésének egyik igazán emlékezetes állomása volt ez, egy hideg, havas nap, tartalmas beszélgetésekkel és őszinte véleményekkel.
