Október 27-én zártkörű rendezvény keretében, a Mathias Corvinus Collegium szervezésében mutatták be Marcin Tulicki Przejęcie – magyarul Átvétel – című filmjét az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A filmvetítés után pódiumbeszélgetést tartottak, melynek résztvevői Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter, Szalai Zoltán az MCC főigazgatója és a Mandiner főszerkesztője, valamint Zbigniew Ziobro korábbi lengyel igazságügyi miniszter voltak.
Képen balról jobbra: Gulyás Gergely, Zbigniew Ziobro és Szalai Zoltán
Mivel hivatalosan a fő program a filmbemutató volt, néhány szó először az alkotásról. Filmművészetileg semmi esetre sem lehet kiemelkedő képi világról vagy formabontó koncepcióról beszélni, nem egy Oscar-esélyes alkotás, de valószínűleg nem is annak szánták. Szerkezetében, formájában hasonló a Köztér KözÉrdek néven futó sorozatához: interjúk, archív felvételek, és az ezeket összekötő narráció képezik a film nagy részét, mely fejezetekre tagoltan, kronologikus sorrendben veszi végig az események folyását. A magyar feliratban is megjelentek hibák itt-ott, egy lektorálás valószínűleg ráfért volna még.
Művészeti értékével ellentétben sokkal érdekesebb maga a téma, amit a dokumentumfilm feldolgoz, illetve az eset, és annak utóhatása körül kialakult felhajtás, mely jól mutatja, hogy Lengyelország is éppoly megosztott politikailag, mint Magyarország. 2023. decemberében a magyar sajtó is foglalkozott Donald Tusk hivatalba lépésével, majd a nem sokkal azután történt intézkedéseivel. Ezek következtében egyebek mellett leállt a lengyel köztévé (Telewizja Polska, röviden TVP) adása – erről szól Tulicki filmje. Ennyit a tényekről, innentől pedig párt-, illetve oldalpreferenciától függ, ki mit gondol, hogyan vélekedik az eseményekről.
Az egyik oldalon ott vannak a filmkészítők, akik egyértelműen áldozatszerepbe helyezték magukat (a rendező, Marcin Tulicki is a TVP-nél dolgozott, a Wiadomości című népszerű esti hírműsor főszerkesztő-helyettese, majd a TVP egy alegysége, a Televíziós Tájékoztató Ügynökség igazgatóhelyettese volt), és ahogyan a Mandiner is írja, a jogállamiság megsértését és Tusk kegyetlenségét hangsúlyozták. A másik oldalon pedig ott a sajtó Tulickit propagandarendezőnek tartó része, továbbá a kormánypárt, aki szerint az egész TVP évek óta a propagandát szolgálta ki, ahogy erről a Telex is írt.
Részlet a filmből: a rendező/műsorvezető Marcin Tulicki, háttérben a TVP épülete
Már ebből is látszik, hogy Magyarországhoz hasonlóan Lengyelország is meglehetősen polarizált, és cseppet sem mentes politikai botrányoktól. A helyzet azonban még kiélezettebbnek tekinthető, ugyanis Magyarországgal ellentétben Lengyelországban nincsen kétharmad, a Tusk vezette Koalicja Obywatelska (Polgári Koalíció) a Szejmben, vagyis a lengyel parlament alsóházában 157 (34 %), a felsőházban 42 (42 %) fővel képviselteti magát. Ezzel szemben a legnagyobb ellenzéki párt, a Prawo i Sprawiedliwość (PiS; Jog és Igazságosság) az alsóházban 188 (40 %), a felsőházban 34 (34 %) széket birtokol, vagyis az alsóházban több ellenzéki képviselő ül, mint kormánypárti. Külön választanak továbbá köztársasági elnököt, így az is gyakran megesik, hogy olyan nyer, aki a kormánypárti miniszterelnökhöz képest ellenzéki. Ez történt egyébként idén nyáron is Karol Nawrocki személyében.
Végezetül, sokat elmond az eseményről, hogy a pódiumbeszélgetésnek a rendező nem volt résztvevője – az eseményen jelen volt, ő maga konferálta fel a filmet –, a diskurzus pedig nem a filmről szólt, hanem „Lengyelország jövőjéről”, melyet a beszélgetés alapján Gulyás Gergely, Zbigniew Ziobro és Szalai Zoltán Donald Tusk és „Brüsszel” nélkül képzelik el. Bár szó esett a lengyel-magyar barátság ismételt megerősítéséről, azt ugyancsak nem a mindenkori lengyel kormánnyal, kormányfővel gondolják, hanem a megfelelő ideológiájú vezetéssel.
Aki kíváncsi, itt megnézheti a filmet angol felirattal (sajnos a magyar felirathoz hasonlóan ebben is vannak hibák):
