A „segély vagy közmunka” dilemmáján messze túlmutató vita zajlik a KözBeszéd legutóbbi adásában: a roma felzárkózás kérdésében nemcsak eszközökről, hanem kemény, sokszor kimondatlan társadalmi konfliktusokról is szó van. A beszélgetésben Kanász-Nagy Máté szociálpolitikus, országgyűlési képviselő és Forgács István romaügyi szakértő ütközteti álláspontjait.
Forgács egy radikális állítással nyit: „van egy 50 fölötti korosztály, amivel egyébként majd egy Magyar Péter vezette kormányzat sem fog tudni mit kezdeni.” Ezt egy szándékosan sarkos példával teszi kézzelfoghatóvá: „mit adsz egy hétgyerekes, 57 éves cukorbeteg, hajdúnánási, hatosztályt végzett cigányasszonynak?” – majd hozzáteszi, hogy ez nem elszigetelt eset, „34 ezren vannak”, nemcsak egy településen, hanem országszerte. Innen nézve szerinte minden átfogó politikai ígéret korlátozott érvényű.
Erre reagálva a műsorvezető felidéz egy alternatív politikai víziót: „A Tisza ígérete szerint átalakítja a közmunkaprogramot képzéssel és alapvető gazdálkodási ismeretekkel egészíti ki. Felszámolja az ehhez kapcsolódó visszaéléseket, támogatja a kisvállalkozásokat, mikrovállalkozásokat és családi cégeket célzott képzéssel, mentorálással és piacra jutási segítséggel.” Forgács szerint azonban : „Juli néninek […] semmit nem fog tudni adni a Tisza-kormány sem, ez legyen borzasztóan egyértelmű.”
Forgács szerint a kérdés félre van keretezve: „a hazai cigányság felzárkózásának a kérdése az elsősorban nem szociális, nem esélyegyenlőségi, hanem kimondottan gazdasági kérdés.” Úgy látja, hogy „embereknek tanulniuk, dolgozniuk kell, és önmagukat eltartaniuk”, különösen egy olyan helyzetben, ahol „a cigányok aránya elemi erővel nő a 10–20 év alatti korosztályban”, és rövid időn belül tömegesen jelennek meg a munkaerőpiacon. Kanász-Nagy viszont arra figyelmeztet: az könnyen hibáztatáshoz vezet, miközben az állami rendszer sokszor nem képes valódi segítséget nyújtani.
Forgács felveti, hogy a változásnak belülről kell indulnia: „ki meri-e mondani bárki azt, hogy a többségi társadalom könnyebben tud nyitni a cigány közösségek felé, ha a cigány közösségekben megjelennek azok a folyamatok, amelyek az eddigi rossz folyamatokat megállítják, lassítják, változtatják.” Szerinte „elsőként bent a cigány közösségekben” kellene elindítani ezt a változást, amire aztán a többségi társadalom is reagálni tud. Erre Kanász-Nagy is bólint: „azzal én azt gondolom, hogy egyetértek, vagy ilyen irányba el tudom indítani én is a gondolkozásomat.”
A beszélgetés egyik legerősebb része a társadalmi reflexek kritikája. Forgács szerint gyakori reakció, hogy „a társadalom azt mondja, hogy igen, hat gyereked van? […] miért szültél hatot?” – majd hozzáteszi: „ezek nagyon-nagyon rossz kérdések.” A vita itt személyesebb síkra vált: miközben elhangzik, hogy „ez az egész világon lassan így van”, Forgács ragaszkodik ahhoz, hogy „azzal a hat gyerekkel valamit igenis kezdeni kell, mert a hat gyerekből lehet villanyszerelő, agykutató, meg űrturista, vagy akármi”, mégis „a társadalom kicsit hátrább lép”.
Kanász-Nagy innen egy másik irányból kritizál: szerinte ha a gyermek valóban érték, akkor „teljesen mindegy, hogy milyen családba születik”, és ezt a politikának is következetesen képviselnie kellett volna. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy problémás, ha minden az egyén felelősségére van visszavezetve: „engem az zavar, hogyha a fókusz az egyénen van, az egyén felelősségén, mert akkor óhatatlanul ott van a hibáztatás.” A műsorvezető ellenérvére, miszerint „ez nem kényelmes? Mert akkor így lehet az államot hibáztatni mindenért”, Kanász-Nagy egyértelmű választ ad: „szerintem az államot kell is hibáztatni.”
Forgács végül visszakanyarodik a strukturális problémákhoz, és egy újabb, provokatív képpel írja le a helyzetet: „a hazai munkaerőpiac struktúrája nem jó”, miközben szerinte a gazdaság akár úgy is működhetne, hogy „Nagy Márton kimegy a Fülöp-szigetekre, szerez 300 ezer használható munkavállalót, behozza őket”. De rögtön fel is teszi a kérdést: „Miért nincs 300 ezer magyarországi munkavállaló, akik nem engednék, hogy a 300 ezer Fülöp-szigetekit idehozzuk?”
