Baka András a Tisza köztársaságielnök-jelöltje. Az ember, aki jogkövetésből jeles, emberségből zéró. Az ember, aki remélem, nem egy templomban mond majd október 23-án beszédet köztársasági elnökként, mert félő, hogy rászakad a mennyezet.
Nemrég megtudtuk, ki a Tisza köztársaságielnök-jelöltje. Ezzel együtt nyilván azt is, ki lesz az, aki meg is kapja.
Nem fogok belemenni, hogy miért kéne annak örülni, hogy az egyik aláírógépet váltja egy másik. Mindenesetre érdekes, hogy az egyik pártnak ha ilyenje van, az baj, ha a másiknak, akkor szuper. Mindegy, ilyen az árokásó szekértáborozás. Na de hogy az sem zavarja az embereket, hogy az új név, egész pontosan Baka András egy 56-os mészárost mentegetett, az már eléggé zavar. 56-tal kapcsolatban ilyen hozzáállást utoljára én akkor tapasztaltam a szélesebb közönségtől, mikor MSZP-kormány volt. Annak meg nagyon nincs szép emléke.
De nézzük meg pontosan, mi is történt ebben az ügyben, mert rengeteg félreértés van ezzel kapcsolatban. Igyekszem minél tényszerűbb lenni.
A pontos események
Az esemény (1956. október 26.): A tatai rendőrkapitányság fegyveres ostroma során Korbely János százados vezetésével a katonaság tüzet nyit. Az incidens során több ember meghal, egy felkelőt Korbely maga lő le. Október 26-ra a tatai felkelők fegyvereket (puskákat, géppisztolyokat) szereztek a helyi laktanyákból és katonai iskolákból. A tömeg a tatai rendőrkapitányság épületéhez vonult, hogy kiszabadítsa az ott fogva tartott politikai foglyokat. Amikor Korbely János százados a különítményével a helyszínre érkezett, nem egy békésen demonstráló, fegyvertelen civil tömeggel, hanem egy vegyes – civilekből és fegyveres felkelőkből álló –, a rendőrséget ostromló csoporttal találta szembe magát.
A bírósági iratok és a tanúvallomások alapján a fegyverhasználatot egyértelműen Korbely János kezdte meg, és az események kulcsszereplője egy Kaszás Tamás nevű felkelő volt.
A tragédia a következőképpen zajlott le:
Korbely és katonái megérkeztek a rendőrkapitányság udvarára, ahol felszólították a felkelők et a fegyverek átadására és a távozásra. A magyar bíróságok által elfogadott tényállás szerint az egyik felkelő, Kaszás Tamás (akinél egy dobtáras géppisztoly volt) kilépett a tömegből. A magyar Legfelsőbb Bíróság 2001-es ítélete kimondta: Kaszás a fegyverét a szíjánál fogva levette a válláról, hogy azt átadja, azaz megadja magát.
Korbely százados azonban ezt a mozdulatot – saját későbbi védekezése szerint – támadó szándékként értékelte (vagy egyszerűen csak statuálni akart), és a saját pisztolyával, közvetlen közelről mellkason lőtte Kaszás Tamást, aki belehalt a sérülésbe. Közvetlenül azután, hogy Korbely lelőtte Kaszást, parancsot adott a katonáinak a tömegbe lövésre, illetve a katonák a parancsnokuk fegyverhasználatát látva tüzet nyitottak. Ekkor további áldozatok is elestek.
A magyar bíróság a nemzetközi jog egy nagyon fontos fogalmára, a hors de combat (harcképtelenné vált, vagy harcon kívül helyezett) elvére hivatkozott. Ez azt jelenti, hogy aki a fegyverét leteszi vagy egyértelműen megadja magát, az már nem minősül ellenséges harcosnak, hanem védett személy. A magyar bíróság szerint Korbely egy hors de combat státuszú embert lőtt agyon, majd lövetett a tömegbe, ami kimeríti az emberiség elleni bűncselekmény fogalmát.
A periratok szerint Korbely különítménye fegyelmezett, parancsra váró katonai alakzatot vett fel a rendőrség udvarán. Amikor Kaszás Tamás kilépett a tömegből a fegyverével, Korbelynél volt a lépéselőny: a kezében tartott pisztollyal ő adta le az első, halálos lövést, még mielőtt a másik fél érdemben reagálni tudott volna. A parancsnok lövését látva a katonák azonnal tüzet nyitottak a tömegre. A felkelők – akik közül sokan fegyvertelen civilek voltak, a
fegyveresek pedig nem számítottak azonnali, közvetlen sortűzre – esélytelenek voltak egy szervezett és tüzet nyitó katonai egységgel szemben.
Az a tény, hogy kizárólag a tüntetők oldalán voltak halálos áldozatok, történelmileg egyértelműen alátámasztja, hogy a katonaságnál volt a lépéselőny, és az első, végzetes támadó mozdulatot Korbely János tette meg.
Az ítélet mikéntje és a strasbourgi álláspont
A magyar ítélet támadhatósága és Korbely János tényleges büntetése egy nagyon érdekes jogi és történelmi paradoxon, amivel valóban érdemes részletesen képbe kerülni. A magyar bíróságok a 2000-es évek elején egy hatalmas jogi akadállyal néztek szembe az 1956-os sortüzek pereinél: az idő múlásával.
Mivel a tatai sortűz 1956-ban történt, a sima "több emberen elkövetett emberölés" a 2000-es évekre már régen elévült. A magyar bíróság ezért nem ítélhette el Korbelyt sima gyilkosságért. Amikor Korbely 1956-ban kiadta a tűzparancsot, a hatályos magyar büntetőjog szerint az emberölés (még a több emberen elkövetett is) bizonyos idő – jellemzően 15-20 év – elteltével elévült. Mivel az 1956-os forradalmat a kommunista diktatúra követte, az államnak esze ágában sem volt saját tisztjeit bíróság elé állítani a sortüzek miatt. Mire 1989-ben megtörtént a rendszerváltás, és egyáltalán felmerülhetett volna a felelősségre vonás, 33 év telt el.
Hogy a büntetés mégis megtörténhessen, a Legfelsőbb Bíróság egy olyan jogi kategóriát húzott rá az ügyre, ami soha nem évül el: ez volt az emberiség elleni bűncselekmény. Ehhez az 1949-es genfi egyezményekre hivatkoztak.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) éppen ezen a ponton találta fogást a magyar ítéleten. Kimondták, hogy a magyar igazságszolgáltatás túlságosan kreatívan és kiterjesztően értelmezte a nemzetközi jogot. Bár Korbely valóban embert ölt, a cselekménye az 1956-os nemzetközi jog szerint konkrétan nem merítette ki az emberiség elleni bűncselekmény fogalmát.
Bár a strasbourgi bíróság 2008-ban megállapította, hogy a magyar állam megsértette Korbely jogait a téves jogalkalmazással, ez számára a gyakorlatban már elkésett "győzelem" volt. A Legfelsőbb Bíróság ugyanis már évekkel korábban, 2001-ben jogerősen öt év letöltendő börtönbüntetésre ítélte. Mivel a strasbourgi eljárás rendkívül lassan haladt, Korbely a 2008-as felmentő jellegű határozat idejére már letöltötte a büntetését. Így 2009-ben visszakerült a magyar Legfelsőbb Bírósághoz felülvizsgálatra, a magyar testület viszont nyíltan dacolt Strasbourg szellemiségével. A hazai bíróság 2009 februárjában ismét jogerősen bűnösnek mondta ki Korbelyt, továbbra is fenntartva az emberiség elleni bűncselekmény vádját és az öt év börtönt. Nagyon helyesen.
A strasbourgi döntés tehát a fizikai szabadságát már nem tudta visszaadni. Azért sem, mert nagyon későn jött a strasbourgi döntés, és azért is, mert a magyar fél nem fogadta el azt.
Baka András szerepe az ügyben
Baka András 1991 és 2008 között volt a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) Magyarország által delegált bírája. A strasbourgi bíróság eljárásrendje szerint, ha egy adott államot (jelen esetben Magyarországot) perelnek be emberi jogi jogsértésért, az adott ország által delegált úgynevezett nemzeti bírónak hivatalból kötelező részt vennie a döntéshozó tanácsban. Baka tehát nem önként „választotta” ezt az ügyet, hanem a pozíciójából fakadóan hivatalból, automatikusan a testület tagja volt.
Korbely János ügye annyira bonyolult és fajsúlyos volt, hogy az EJEB legmagasabb szintű fóruma, a Nagykamara hozta meg a végső döntést. Baka András tehát egy volt a 17 bíró közül, akik megvizsgálták, hogy a magyar bíróságok 2001-es ítélete megsértette-e az európai egyezményt.
A 17 fős Nagykamara végül 11-6 arányban döntött Korbely János javára, és marasztalta el a magyar államot. Baka András a 11 fős többséggel szavazott. Szerepe abban állt, hogy csatlakozott a többségi jogi állásponthoz. Baka és a többség egyetértett abban, hogy a magyar igazságszolgáltatás megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményének 7. cikkét.
A 11 bíró (köztük Baka) úgy ítélte meg, hogy bár Korbely embereket ölt, a tatai sortűz az 1956-os nemzetközi jog alapján nem felelt meg az "emberiség elleni bűncselekmény" szigorú definíciójának. Mivel a cselekmény nem volt emberiség elleni bűntett, csak "sima" gyilkosság, amit 2001-ben a magyar jog szerint már elévülés miatt nem lehetett volna büntetni, így az elítélés jogtalan volt.
Akkor ő most helytelenül cselekedett?
Ha pusztán jogi oldalról nézzük, nem tett semmi rosszat. Viszont az az én álláspontom, hogy emberileg itt megbukott.
Egy 56-os mészárost felmenteni semmilyen módon nem lehet. Baka magyar mivolta miatt és emberileg simán megtehette volna, hogy az ítélet mellett foglal állást, és ha ilyen mereven is hisz a jog mindenekfelettiségében, akkor sem történt volna benne valódi törés. Magyarsága is tiszta maradt volna, és a felmentés is megtörtént volna, hiszen akkor 10-7 arányban döntött volna így Strasbourg. De nem, neki úgy tűnik, nem igazán okozott különösebb gondot egy 56-os gyilkos mentegetése.
Arról nem beszélve, hogy ha egy katonánál nem kifogás az, hogy: „Csak parancsot teljesítettem”, akkor egy jogásznál sem az, hogy: „A jog ezt mondja ki”. Vannak esetek, amik egyszerűen ezen felül állnak.
Azt már külön talán nem is kell hosszabban tárgyalni, hogy ha viszont egy náci elkövetőről van szó, őket 80 év után is simán elő lehet rángatni és megbüntetni. Náluk az elévülés nem játszik.
Baka András így, legyen akármilyen jogtudós, NEM alkalmas a magyar köztársasági elnöki pozícióra. Hiszen egy köztársasági elnöktől, aki az egész nemzet egységét és erkölcsi iránytűjét szimbolizálja, vajon elfogadható-e a vak jogkövetés az igazságérzettel szemben? A Tisza és Magyar Péter azt ígérte, a megbékélés és a szekértáborok megszüntetése lesz a cél. Ehhez képest eddig csak boszorkányüldözést kaptunk, most meg egy 56-os bűnöst mentegető köztársasági elnököt. Így az említett ígéretük nem lesz betartva, ezt garantálom.
Ez az írás mit sem ér olvasóink nélkül. Ha fontos neked, hogy maradjon kritikus jobboldali hang is a nyilvánosságban, támogass minket Patreon-on, Donably-n, vagy a KözTér alapítványán! Köszönjük!
