Mi a magyar őstörténet valósága, és mi csupán utólagos mítosz? Mekkora felelőssége van a tudománynak és a művészetnek abban, hogy igaz képet adjanak a múltról? És miért bánunk szigorúbban a saját történelmi filmjeinkkel, mint a külföldiekkel? A KözBeszéd legújabb adásában Mende Balázs paleoantropológus és B. Szabó János történész ütköztetik nézeteiket a magyarság eredetéről, a mítoszok szerepéről és a tudományos bizonytalanságokról.
Az eredet- és történelmi mítoszok ma már több művészeti ágon, így például a filmművészete keresztül épülnek a társadalomban. Itt viszont az alkotói szándék és a közönség elvárásai nem mindig találkoznak.
Miért ülök én ott a képernyő előtt? Szórakozni akarok, akkor megnézem a Gladiátort, mert szórakozni akarok. Ha klasszika-filológus vagyok vagy ókortörténész, akkor lehet, hogy dühöngök, hogy ennyi pénzért lehetett volna jobbat is csinálni.
A történész rámutat: miközben a nézők elfogadják a külföldi filmek történelmi pontatlanságait, a magyar alkotásokkal szemben sokkal szigorúbbak. De miért vagyunk mi szigorúbbak a sajátjainkkal? – teszi fel a kérdést a műsorvezető.
B Szabó válaszában elmondja, hogy, az elvárás oka az, hogy ezek az alkotások közpénzből készülnek.
Azt mondták, történelmi filmeket fogunk csinálni, és az adófizetők pénzén csinálják a közösségnek. Mondhatjuk azt is, hogy egy nagyszabású bohózat-programra adjuk az adófizetők pénzét – csak akkor mondjuk ki, hogy arra adtuk.
B. Szabó szerint a hitelesség nem öncél, hanem társadalmi felelősség: ha a közösség finanszíroz egy filmet, joga van elvárni, hogy az igazsághoz hű maradjon.
A beszélgetés során a mesterséges intelligencia is szóba kerül, amely ma már képes akár teljes történelmi narratívákat „gyártani”. A történész szerint a kérdés nem az, hogy az AI mennyire tudományos, hanem hogy mi magunk mit fogadunk el valóságnak.
Ez nem arról szól, hogy tudományos igényesség. Tehát igaz, vagy nem igaz. Tetszik nekünk a hazugság, vagy nem tetszik a hazugság?
– fogalmaz.
A tudomány és a közönség közötti feszültség mindig is jelen van – véli B. Szabó –, de László Gyula régész-történész példája mutatja, hogy ezt a távolságot át lehet hidalni.
László Gyula nem egyszerűen egy tudós. Ő művészember, nagyon sokoldalú. Ma úgy mondanánk: influenszer, aki számtalan módot talál arra, hogy megismertesse a nézeteit a nagyközönséggel – függetlenül attól, hogy a szakma elfogadja, vitatja vagy elutasítja.
A beszélgetés a mítoszok világába is elkalandozik. A pozsonyi csata köré épült modern legenda például gyakran keveredik a történelmi tényekkel.
A modern mítosz a 2000-es évek elején tűnik fel: egész Nyugat-Európa összefog a magyarság ellen, százezres sereget küldenek ide, és ezt Árpád és fiai legyőzik. Ez egy modern mítosz, mert ennek semmiféle forrásos igazolása egyik darabjának sincsen
– mondja B. Szabó, hozzátéve: ezek a történetek inkább a kollektív identitás formálásában játszanak szerepet, semmint a múlt tényszerű rekonstruálásában.
A vitában szóba kerül a hun–avar–magyar folytonosság kérdése. Mende Balázs szerint a tudomány nem tud egyszerű választ adni erre, hiszen a „folytonosság” önmagában is többértelmű fogalom. A genetikai kutatások azonban új megvilágításba helyezik a magyarság eredetét.
A magyarok genetikailag értelmezhető múltja a Krisztus előtti első évezredre vezethető vissza, és az Urál keleti részéhez, a mai kazak területek felé. Ez egy formálódó központ, ahonnan elindul az a kis hógolyó, amiből később a magyar őstörténet és a honfoglalás kibontakozik
– magyarázza.
A Kárpát-medence népessége soha nem homogén, és ez ma is látszik a genetikai sokféleségben. Mende szerint
a magyar, akit mi ma magyarként várunk itt, az is hígan érkezik.
Az „igazi magyar” toposza tehát inkább mítosz, mert a közösségeket nem a vér, hanem a hatalom tartja össze.
Magyar az, aki Árpád és leszármazottainak az alattvalója. Pont.
– mondja B. Szabó.
A genetikai és nyelvi folytonosság kérdésénél kerül elő az a gondolat, amely a műsor címét is adja.
A magyar nyelvet valakinek beszélnie kell. Csak azt nem tudom megmondani, hogy Árpád beszélte-e.
– fogalmaz a történész. A szakértők szerint a nyelv uráli eredete tudományos tény, de hogy ki, mikor és hogyan hozta a Kárpát-medencébe, arra máig nincs egyértelmű válasz.
Ezt a nyelvészek nem tudják megmondani, és a történészek sem, ahogy az archeogenetika sem
- jelenti ki B. Szabó János.
A vitában elhangzik a történelem és a nemzeti identitás kapcsolata is. B. Szabó felidézi: már Anonymus is politikai céllal ábrázolja Attilát az Árpádok ősének.
Attila nem a magyarság, hanem az Árpádok felmenője. A modern nemzeteszme kollektív, de a középkorban senkit nem érdekel, hogy a parasztoknak ki az őse. Fájdalom, de így van.
A beszélgetés végkicsengése szerint a magyar múlt értelmezése nemcsak a tudomány, hanem a társadalom egészének közös felelőssége. Mende Balázs szavaival:
Kellenek stabil, tudományos álláspontok, amelyek kijelölik, mi igaz és mi nem. Ha ezek elmosódnak, az egész rendszer sérülékennyé válik.
