Elzárt kőolajvezeték, Oroszországból hazahozott magyar hadifoglyok, a magyar miniszterelnök megfenyegetése, több milliárdos ukrán pénzszállítós ügy. Az elmúlt hetekben jó néhány esemény árnyékolta be, az amúgy sem fényes magyar – ukrán kapcsolatokat. Évek óta egyik botrány a másikat követi, de ezek most mind gyakoriságukban, mind „minőségükben” felülmúlták a korábban már-már megszokottakat.
Ukrán katonák, magyar emberek itthon
A legfontosabb, ami mindannyiunkat érint, az a Barátság kőolajvezeték elzárása, ebben határozottan a magyar kormány oldalán állok.
A másodiknál, a hadifoglyok kiszabadításánál bár belátom, az ukrán félnek az az álláspontja, hogy ugyan valóban magyar állampolgárok is, de az ukrán hadsereg kötelékének tagjai. Így papíron valóban elvárhatják, az ilyen műveletekről tájékoztassák őket.
Azonban az élet és igazság nem mindig harmonizál. Ugyanis a két férfi kényszersorozással került be az ukrán hadseregbe.
Félreértés ne essék, egy hadban álló országnak jogában áll a mozgósítás. De annak is rendes civilizált és nem mellékesen törvényes körülmények közt kell történnie. Például úgy, hogy az illető nevére szóló behívót átadják a lakhelyén, és így az illető köteles a megjelölt időpontban a megadott címen megjelenni. Az amit kényszersorozásnak nevezünk az az amikor az utcán sétálót megkérdezik hogy hívják, a választ a megfelelő rubrikába ráírják a behívóra, majd berángatják egy kocsiba és azonnal elviszik a kiképzőtáborba. Ez mindennapos Ukrajnában, és a hazahozott két férfival is ez vagy hasonló dolog történt. Ebből adódóan személy szerint engem egy kicsit sem érdekel, hogy elvileg az ukrán hadsereg kötelékébe tartoznak. Tartoztak.
Mivel szabadon mozoghat mind a két férfi, ha szeretnének tovább harcolni, szabad az út. Visszamehetnek.
Azok a videók és fotók, amit az üggyel kapcsolatban a magyar fél nyilvánosságra hozott ellenben cseppet sem tetszettek, mert ezektől az egész sztori amolyan jóemberkedő kampány ízű lett. Nem tudom, ki hogy van vele, de ha valami jót tesz az ember inkább sehogy, de semmiképpen nem így tálalja.
De nézzük a jó oldalát az ügynek, két ember megszabadulhatott a háború poklából, amihez nem volt köze és nem is kellett volna lennie.
Az arany konvoj végveszélyben
Na, de a másik történet. Szinte alig telt el pár nap a két hadifogoly kiszabadítása után, már jött is a következő, messzemenően kuszább, a hatalmas vagyont furikázó konvoj ügy
Annyi bukfenc van ebben a történetben, hogy ember legyen a talpán aki meg tudja mondani kinek van igaza. Megkockáztatom, hogy senkinek. Azt is, hogy mi átlag emberek erről az ügyről valójában pont csak annyit tudunk, amennyi legfeljebb a hergeléshez elegendő
Na de lássuk, mi az a kevés, amit eddig megosztottak velünk.
Először is a konvoj elvileg az Osztrák Raiffeisen Bank és az ukrán Oscsadbank közötti tranzakciót bonyolított, amelynek célja az ukrán készpénzpiac stabilitásának fenntartása volt. A szállítást két, speciálisan erre a célra kialakított páncélozott pénzszállító autóval végezték. A Terrorelhárítási Központ (TEK) akcióegységei az M0-s autóút M4-es és M5-ös autópályák közötti szakaszán, az alacskai pihenőhelynél, egy benzinkúton.
lecsaptak a járművekre. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) hivatalos tájékoztatása szerint a rajtaütés indoka pénzmosás gyanúja volt. Bár a konvoj rendelkezett a nemzetközi készpénzlogisztikához szükséges papírokkal, a magyar hatóságoknak szemet szúrt a szállított pénz és arany nagyságrendje.
Kijev és az ukrán bank – nem azonnal, csak némi szünet után – "állami rablásnak" és "túszejtésnek" minősítette az eljárást hangsúlyozva a művelet teljes törvényességét.
A konvojban 7 ukrán személy utazott, köztük Hennagyij Kuznyecov volt ukrán titkosszolgálati tábornok.
A hét személyt azóta hazaengedték, de egyúttal ki is utasították az országból. A pénzt és aranyat lefoglalták.
De miért engedték el őket, ha elvileg bűncselekményt követtek el? A rajtaütés pillanatában a magyar hatóságoknak nem volt a kezében olyan konkrét, megdönthetetlen bizonyíték, ami alapján bíróság elé állíthatták és letartóztatásba helyezhették volna a konvoj kísérőit. Csak nagyon erős közvetett bizonyítékaik és sejtéseik voltak. Ha a rendőrség megállít egy autót, és a csomagtartóban illegális fegyvereket vagy kábítószert talál, az önmagában bűncselekmény, a sofőr azonnal őrizetbe vehető. A készpénz azonban nem illegális tárgy. Mivel a konvojnál ott voltak a hivatalos banki papírok és a vámáru-nyilatkozatok, magával a szállítással nem követtek el tetten érhető bűncselekményt.
Ahhoz, hogy valakire rábizonyítsák a pénzmosást, a nyomozóknak először az úgynevezett alapbűncselekményt kell bizonyítaniuk. Vagyis feketén-fehéren igazolniuk kell, hogy az a konkrét pénz mennyiség és az arany mondjuk a dnyipróicall centerek csalásaiból, vagy fegyvercsempészetből származik. Egy autópálya melletti benzinkúton, a rajtaütés perceiben nyilvánvaló, hogy fizikai képtelenség bizonyítani. Egy ilyen ügy feltárása hónapokig tartó, nemzetközi jogsegélyeket igénylő nyomozói munka. Bizonyíték hiányában pedig senkit sem lehet rács mögött tartani.
Pénz szállítás járatlan utakon
Mindeközben az osztrák és az ukrán bank is közleményben tudatta, hogy minden hivatalos papírjuk meg volt a szállításról. Ami részben igaz is. Csakhogy az kizárólag a pénz eredetigazolására és a vámáru-nyilatkozatra vonatkozott. A határon kötelező bejelenteni a nagy összegű készpénzmozgást. Ezt a bankok (például az osztrák Raiffeisen és az ukrán Oscsadbank) hivatalosan leigazolták. Ha ezek a dokumentumok megvannak, a határőrség és a vámhivatal (NAV) átengedi a szállítmányt, mert az ebben a formában nem minősül csempészetnek.
Azonban a magyar fél álláspontja szerint óriási különbség van egy adminisztratív banki papír elküldése és a valós, fizikai biztonsági protokoll betartása között.Ha egy idegen állam fegyveres őrei – még ha egy bank megbízásából is – egy ekkora vagyonnal lépnek be Magyarországra, ahhoz a magyar rendőrség vagy a TEK aktív, helyszíni biztosítása és percre pontos útvonalengedélye szükséges. A magyar érvelés szerint hiába volt meg az osztrák papír, a magyar hatóságokkal nem egyeztettek fegyveres kíséretet, így a konvoj a szállítmányával együtt a magyar állam szemében egy "fű alatt", illegálisan közlekedő, potenciálisan nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet.
A külföldi érték szállítása során a tranzitország (jelen esetben Magyarország) rendőrségének vagy terrorelhárításának fegyveres biztosítása egy teljesen különálló, fizikai védelmi szolgáltatás. Ezt a magyar vámhatóság nem rendeli meg automatikusan a papírok bemutatásakor. A szállító cégnek vagy az érintett állam diplomáciai képviseletének kell ezt külön, a rendészeti szervektől igényelnie.
Tehát a papírozás csak félig történt meg. Hogy a belépéshez szükséges papírok miért nem biztosítanak utána alapból kíséretet számomra az is rejtély. De így van.
Az útvonal is egy érdekes kérdés.
Ha egy konvoj Ausztriából az M1-es autópályán érkezve a legrövidebb és leggyorsabb úton akar eljutni az ukrán határra, akkor az M1-esről az M0-s északi szektorára, majd onnan az M3-as autópályára Záhony felé kellene haladnia.
Ehelyett a konvojt az M0-s déli szakaszán, az M4-es és az M5-ös autópályák közötti részen kapcsolták le. Ez hatalmas kitérő. Ez az útvonal egyáltalán nem az ukrán határ felé vezet, hanem a Balkán vagy Dél-Románia irányába. Ha ez a pénz az ukrán gazdaság vérkeringését biztosítja, miért nem nyílegyenesen Ukrajna felé tartottak a legrövidebb úton?
Továbbá a nemzetközi készpénzlogisztikában egy ekkora pénz és aranyat szállító konvoj soha, semmilyen körülmények között nem áll meg egy nyilvános autópálya-pihenőben vagy benzinkúton kávézni vagy mosdóba menni.A hivatalos protokoll szerint ezek az autók megállás nélkül haladnak a célig. Ha a távolság miatt mégis muszáj megállniuk, azt csak előre egyeztetett, zárt, fegyveresen biztosított rendőrségi vagy banki objektumokban tehetik meg. A civil benzinkutas megálló vagy rendkívül amatőr szervezésre vall.
Azt is tegyük hozzá, ha végigjárják a hivatalos utat, és megkapják a magyar fegyveres kíséretet, akkor a magyar fél tervezi meg az útvonalat, a megállókat és még sorolhatnánk mi mindent. Magyarul, akik hivatalosan ilyen értéket szállítanak, azok nem tehetnek hasonló, öncélú kitérőket, és nyilvános pihenőket.
Valóban megérte?
Ezek a körülmények valóban mind gyanúsak. De azt is érzékelni lehet, hogy minden tényleg csak gyanús. Nincs semmilyen leleplező erejű bizonyíték, ezért is kellett elengedni a hét ukrán személyt akik részt vettek benne.
A magyar félnek biztos jó döntés volt valódi bizonyítékok nélkül, pusztán valóban kételyeket ébresztő gyanúra alapozva beletenyerelni ebbe? De ha meg is teszi, biztosan szerencsés azon nyomban nagydobra verni?
Tavaly volt a kémbotrány. Az is olyan eset volt, ami még ha meg is történik a két ország általában mindenféle hírverést elkerülve fű alatt rendezi. Itt viszont már a sokadik eset, hogy ország-világ előtt kígyót békát kiabálunk a másikra anélkül, hogy az átlag polgár valóban tudná mi van az ügy mögött. Mert ahogy írtam, korábban mindaz amit tudunk erről a szállítmányról nagy eséllyel maximum a teljes történet első bekezdése. Minden mást homály fed.
De kinek jó ez? A kormánynak lehet jó. A választás előtt tudják használni a kampányban. Ráadásul még sem említettem a Barátság kőolajvezeték ügyét, ami eleve hatalmas feszültségeket kelt a két ország kapcsolatában.
Ennek kapcsán még az ukrán szereplők reakciói is hasznosak a magyar kormány kampányának. Hiszen vállalhatatlanabbnál vállalhatatlanabb dolgokat mondanak. Kezdve Zelenszkijjel aki arról beszélt, ukrán fegyvereseknek adná meg Orbán Viktor lakcímét, ha tovább blokkolja az EU pénz csomagot. Zárva azzal, hogy Alekszej Zsulavszkij politikai elemző a 120 ezer kényszersorozásról elhíresült toborzótiszteket küldené Magyarországra, a TCK-t. „Egyetlen lövés sem fog eldördülni. Egyszerűen csak megérkeznek, ’becsomagolják’ az összes férfit, és ezzel vége is lesz.” Előbbire még az EU vezetői is azt reagálták, hogy kérjen bocsánatot. Utóbbi meg kissé el van tévedve. A tényleges fegyveres erők összevetésében az ukrán hadsereg valóban sokkal erősebb. De sima verőlegényektől nem csinálom össze magam. (A minap láttam videót ahol egy nyugdíjas egy lapáttal kergetett el hármat is. Gyáva alakok, akik maguk helyett rángatnak be embereket a frontra) Ráadásul az egész történet a háborúval riogató kampánynak egy megkésett karácsonyi ajándékkal ér fel.
De jó Zelenszkijnek is. Az ukrán vezetés és az állami bank úgy kommunikálja a történetet, hogy az teljesen legális volt, Magyarország pedig puszta rosszindulatból, egyfajta "állami rablásként" vette el az ukrán emberek pénzét. Ezzel Kijev a saját lakossága felé továbbra is fenn tudja tartani azt a képet, hogy a magyar kormány egy barátságtalan, az orosz érdekeket kiszolgáló akadályozó tényező. Igy a külpolitikai elhasalásokért, továbbra is lehet másra mutogatni, nem kell magukkal szembenézni.
Egyedül nekünk nem jó. Mert egyrészt nem arról szól a kampány amiről szólnia kéne. Másrészt, a két ország kapcsolata tényleg soha nem látott mélységet ért el. Ki tudja meddig éri meg még mélyebbre vinni? Ráadásul ezt most már színtisztán a kárpátaljai magyarság szenvedi meg nem a jövőben, hanem már most.
Megéri a kampány kedvéért az ő sorsukkal játszani? Én a tényleges háborútól nem tartok. Irracionális, hogy eldobna magától minden nyugati segítséget Ukrajna. Lehet, minket legyőzne, de a külföldi támogatások elveszítésével, nem sokkal később őket győzné le Oroszország. Sőt, én nem ellenzem azt sem, hogy kiálljunk magunkért. Örülök neki, hogy a nyelvhasználati jogokért kiálltunk. De mikor már olyan ügyeket is direkt napvilágra hoznak, amiket nem szokás igy intézni, csak azért hogy a véletlenül se felejtsük el, hogy rosszban vagyunk, az egészen biztos, hogy nem a megoldást segíti.
