A tudományos konszenzus (...) bizonyos személyek esetében fegyver. Inkább bunkósbot, amit nem mindig használnak korrekt módon
– mondja Szabados György történész, aki Langó Péter történész-régésszel volt a KözBeszéd legújabb adásának vendége. A magyar őstörténet kutatásának kérdéseiről és a szakmai dilemmákról egyaránt szó esett az adásban.
A bizonytalanság természetrajza a történettudományban
Vendégeink egyetértettek abban, hogy a kora történeti kutatás egyszerre számos szakág alapos ismeretét igényli:
Egyszerre kéne érteni filológiához, nyelvekhez, tudni görögül, latinul, érteni a nyelvészeti problémákat, át kellene látni a régészet logikáját, és mellette genetikusnak, antropológusnak és még ki tudja, milyen szakembernek kéne lenni.
A hangsúly azonban nem csupán a tudás sokféleségén, hanem a feldolgozandó információ mennyiségén van, hiszen
ez egy olyan óriási adathalmaz, amit nagyon nehéz egyben ismerni
- mondja Langó Péter.
Szabados György a felelősség és a határok kijelölését tartja elsődlegesnek:
A legtisztességesebb, amit egy történész tehet, hogy kijelöli a tudása határait, és nem végez semmiféle hókuszpókuszt, hanem világosan elmondja: az adott források és érvek alapján ezt a történeti rekonstrukciót tartom a legvalószínűbbnek, miközben hozzáteszem, hogy ez a rekonstrukció szükségszerűen hiányos.”
Míg tehát Langó a túl nagy adatmennyiség okozta bizonytalanságot emeli ki, Szabados inkább a történész szakmai alázatát helyezi fókuszba, ami nem jelenti azt, hogy a kettő kizárná egymást.
Pluralizmus és vitakultúra a tudományban
A tudományos sokszínűség szükségszerűségére Szabados külön felhívja a figyelmet. Szerinte természetes jelenség, hogy eltérő vélemények léteznek egymás mellett, sőt, ez a kutatás minőségének alapja:
Tudományos vélemények versengenek egymással. Sokaknak ez nem tetszik, de 1990 óta ezen a téren is pluralizmus van. A magyar tudomány dicséretére legyen mondva, hogy már ezt megelőzően is létezett bizonyos fokú sokszínűség, ám ’90 óta hivatalosan is pluralizmus jellemzi a szakterületet. És igenis az az egészséges, ha különböző vélemények ütköznek, mert ez kényszeríti őket arra, hogy minél alaposabban alátámasztott érvekkel éljenek – egyfajta szellemi tornára késztetve minden álláspontot.
A tudománynak ugyanakkor emberi arca van.
Ahogy felidézi, a szegedi egyetemen létezett olyan kurzusuk, amelyen kortörténeti forrásként elemezték az amerikai South Park-részeket. A kultúra és tudomány kapcsolatának igazolásaként említik Gyarmati-Paor Zoltán: Vérvonal című könyvét. Ahogy fogalmaz: „Erre mondják, hogy ez a magyar Da Vinci-kód. Csak jobb.”
Langó Péter tréfás öniróniával megjegyzi:
Régész vagyok. Az is akartam lenni, mint sokan mások… csak én nem nőttem ki.
László Gyula helye a magyar őstörténeti gondolkodásban
Mítoszromboló vagy mítoszépítő volt-e? Langó Péter rendkívül nagyra értékeli munkásságát:
Én ebben a kontextusban őt nem tudom értelmezni. Számomra ő egy jelenség volt, egy rendkívül fontos tudós, aki – onnan nézve, ahonnan én látom – olyan imázst teremtett a magyar őstörténet és a régészet számára, amelyet azóta sem tudtunk elérni. Ma már szinte parnasszusi magasságként él, és amit László Gyula akkor meg tudott teremteni, azt ma nem vagyunk képesek reprodukálni.
Szabados György viszont a módszertani hitelességet emeli ki, amikor leszögezi:
Az, hogy itt ilyen alternatív történeti valóságok szóba kerültek László Gyula esetében, ez konkrétan nem igaz… ő egyszerre a dogmatizmus és a dilettantizmus szélsőségét is elutasította.
A két értelmezés különböző, mégis egymást kiegészítő perspektívát ad a régész-legendáról.
A kettős honfoglalás elmélete: két határozott, eltérő álláspont
A beszélgetés egyik legkarakteresebb pontja a kettős honfoglalás elméletének megítélése. Langó Péter egyértelmű szkepticizmussal viszonyul hozzá:
Nem látom alátámasztottnak ezt a kettős honfoglalás elméletet… ez az én nézőpontomból egy lejátszott dolog.
Szabados György viszont a történettudományi források alapján még mindig működőképes modellnek tartja:
Történész és régész adott esetben természetesen mást lát. Én tudományos elméletként, történeti oldalról működőképesnek és alátámasztottnak látom. De nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy egyikünk zsebében sincs ott a bölcsek köve. Ez egy vitatott, vitatandó elmélet.
Archeogenetika: lehetőség és kockázat
A modern genetikai kutatásokkal kapcsolatban Szabados György óvatosságra int:
Az archeogenetika nem csodafegyver… viszonylag kevés leletből kizárólagosan általánosítanak.
Langó Péter a komplex adathalmaz, illetve több tudományág együttműködése felől közelít, míg Szabados György a történészi felelősség és a forráskritika oldaláról.
Két különböző út, amely ugyanabba az irányba vezet: megérteni egy olyan korszakot, amelyet sem a régészet, sem a történelemtudomány nem tud egyedül teljes bizonyossággal feltárni.
