A színészek közéleti súlya sokat változott az elmúlt évszázadokban. Míg a 19. század közepén még lenézett hivatásnak számított, a huszadik század második felében a színészek politikai és társadalmi jelentősége hatalmasra nőtt. De vajon hogyan alakult ez a szerep a történelemben? Mi az a pont, ahol a színész már nem csak előadóművész, hanem véleményformáló közszereplő is lesz?
A KözBeszéd #85 epizódjában Mácsai Pál mesélt arról, hogyan alakult át a színészek társadalmi státusza, és mit jelent színésznek lenni ma Magyarországon.
A színészek politikai és közéleti jelentősége a múltban
Mácsai felidézi, hogy Petőfi idejében a színészet még nem számított tiszteletreméltó foglalkozásnak. Ez a lenézettség azonban a 20. század második felére gyökeresen megváltozott.
Az 1956 utáni évtizedekben, a „monolit nyilvánosság” korában a magyar színház helyzete különleges lett: kevés fórum állt rendelkezésre, így a színész közéleti jelentősége hatalmasra nőtt.
„A monolit nyilvánosság idején a színészeknek erősebb társadalmi súlyuk volt.”
A közönség a színházban találkozhatott azokkal a gondolatokkal, amelyeket másutt nem lehetett kimondani.
Darvas Iván, Mensáros László és a hősiesség képe
Ebben az időszakban Darvas Iván és Mensáros László különösen emblematikus figurák voltak. Nemcsak színészi teljesítményük miatt, hanem mert személyük politikai jelentést hordozott.
„Darvas Iván vagy Mensáros László puszta jelenléte is jelentett valamit.” – hangzott el a Mácsai Pál interjúban.
Ők testesítették meg a hősiesség képét: azt, hogy a művész képes szembeszállni a hatalommal, vagy legalábbis a színpadon keresztül kifejezni a szabadságvágyat.
A rendszerváltás és a státusz „helyrekerülése”
A rendszerváltással megváltozott a nyilvánosság szerkezete. Megnyíltak a sajtó és a média új csatornái, sokféle hang kapott teret. A színész státusza ezzel együtt „helyére került”: többé nem volt szükség arra, hogy a színész legyen a nemzeti lelkiismeret vagy a szabadság szimbóluma.
A művészek visszatérhettek a szakmájukhoz, ahol elsősorban a művészi teljesítményük és a személyes hitelességük számított.
Mit jelent ma színésznek lenni?
A mai helyzet egészen más, mint a korábbi évtizedekben. A nyilvánosság sokkal széttöredezettebb, a színész már nem tölti be azt a „nemzeti hősi” szerepet, amit a monolit nyilvánosság idején.
A művész közéleti megszólalása ma nemcsak lehetőség, hanem kockázat is: a vélemények gyorsan politikai címkéket kapnak.
Nem az a kérdés, szólal-e meg a színész, hanem az, hogy mikor és hogyan. A személyes hitelesség ma is döntő.
Mácsai véleménye szerint nem a színész dolga politizálni, ugyanakkor nem tagadja: vannak olyan helyzetek, amikor nem lehet hallgatni. Ez különösen igaz, amikor az intézményi szabadság, az oktatás vagy a kultúra alapértékei kerülnek veszélybe. Ekkor a hallgatás maga is állásfoglalássá válik, például az SZFE-ügy.
A mai fiatalokat azonban más csatornák érik el:
„A TikTok vagy a televízió valóban képes milliókhoz eljutni, de a tartalom súlyát nem a platform, hanem az üzenet adja.”
És hogy ez mit jelent a színész tekintélyére nézve, arra egy példát is hozott:
„Egy Bodrogi Gyula bölcsességét a fiatalok csak később fedezik fel. A kamaszkor nem a tisztelet ideje, hanem a lázadásé. A bölcsességet később tanuljuk meg megbecsülni.”
Ez a gondolat jól érzékelteti, hogy ma a színész jelentősége másképp mutatkozik meg: nem azonnal, hanem idővel válik nyilvánvalóvá.
