A Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltása 2020 tavaszán indult el, amikor a parlament elé került egy törvényjavaslat az intézmény alapítványi fenntartásúvá alakításáról.
A változást heves tiltakozások kísérték: az egyetem vezetése lemondott, a hallgatók élőlánccal és az épület blokádjával reagáltak, és közben számos művész és oktató is nyílt levelet írt az átalakítás ellen.
Az átállás szeptember 1-jén lépett érvénybe, és az intézmény jogi eljárások révén is viták tárgyává vált.
A KözBeszéd #85 epizódjában Mácsai Pál az SZFE ügyről is említést tett.
A művészet autonómiája
A Mácsai Pál intrejú nem politikai, hanem morális perspektívából közelíti meg az SZFE ügyét. A színész elmondta, hogy az érintettség nem pártideológiák alapján mérendő, hanem azon, hogy mi sérti a művészi és oktatói szabadságot.
Ez a szemlélet összhangban áll azzal, amit az SZFE-modellváltás megkérdőjelezett: a kuratóriumra való áthelyezés révén az egyetem korábbi autonómiájának, a szenátus jogkörének részbeni felfüggesztése.
A kiállás tétje – mikor kell megszólalni?
Mácsai világosan megfogalmazza határait: bár nem tartja feladatának, hogy politizáljon, mégis van az a pont, amikor elkerülhetetlen a megszólalás. „Én nem gondolom, hogy a színész dolga politizálni. De ha valamit látsz, és azt nem bírod elviselni, akkor szólalj meg.”
Az SZFE-ügy ebben az értelemben ilyen helyzetet teremtett: nem csupán képzési célokról szólt, hanem arról, hogy ki dönti el az intézményi kontrollt, és milyen feltételek között taníthatnak és alkothatnak a művészek.
A tanulás tere – nem csak oktatás, hanem értékközösség
Mácsai szerint az egyetem nem pusztán tudást ad át, hanem egy szellemi és értékközösséget is formál: „Az egyetemnek van egy tere. És az nemcsak az épület, hanem a szellemi tér, amit a tanárok és a diákok együtt hoznak létre.”
Az SZFE blokádja és tiltakozása ezt a szellemi teret védelmezte – az átalakítás nemcsak szervezeti kérdést érintett, hanem azt az együttműködést, ahol a hallgatók és tanárok közösen viselik a szabadság és felelősség terhét.
Hosszú távú következmények
Az SZFE átalakítása kapcsán a legnagyobb veszteséget az jelentette, hogy számos, nagy tudású és tapasztalt oktató elhagyta az intézményt, és megszűntek azok a mindennapi működést biztosító keretek – például a kollégium vagy a játszóhelyek –, amelyek korábban a hallgatói lét alapját adták.
A változások hatása nem azonnali, hanem évek, évtizedek során mutatkozik meg. A helyreállítás pedig nem egyszerű visszalépést jelenthet, hanem egy új, hosszabb folyamatot, amelyben generációs feladat lesz feldolgozni a történtek következményeit.
Mácsai Pál gondolatai az SZFE-ügyről nem arról szólnak, hogy ki volt helyes vagy tévedett, hanem arról, hogy milyen minimum elvek mentén működhet akkor is egy intézmény, ha politika és kultúra határain mozog. A megszólalás nem cél, hanem következmény: az értékek közvetítésének és védelmének része.
További írásainkban arról is olvashat, mit takar az alkotói habitus, és hogyan alakul a színészek társadalmi szerepe napjainkban.
