A gyerekek nem mindig reagálnak az akadémiai székfoglalókra. Egy ölelés, egy érintés, egy megnyugtatás többet ér.
Dr. F. Földi Rita gyermekklinikai szakpszichológust kérdeztük a KözBeszéd adásában a digitális kor fiataljairól, a szorongás természetéről, az ADHD jelenségéről és a mesterséges intelligencia lélektani következményeiről.
A digitális környezetben felnövő nemzedék
Földi Rita szerint nem a fiatalok változtak meg, hanem a környezetük. Ugyanazokon a fejlődési szakaszokon mennek át, mint korábban bármely generáció, csakhogy ma már a személyes kapcsolatok helyét nagyrészt digitális terek vették át. A bezártsággal és ingerszegény időszakokkal terhelt évek miatt kimaradtak azok a társas élmények, amelyekből a fiatalok építik önképüket, értelmezik a visszajelzéseket, megtapasztalják a közösség dinamikáját és kialakítják a társas helyzetekben való alkalmazkodás készségeit. A közösségi média emotikonokra redukált kommunikációja nem képes átadni az érzelmi árnyalatokat, így a fiatal nem tudja pontosan, hogy humor, kritika vagy épp elutasítás áll-e egy jelzés mögött.
A mindennapi praxisban a leggyakoribb problémák továbbra is a viselkedési nehézségek, a teljesítményszorongás és különféle szorongásos reakciók. Ez azért marad mégis gyakran rejtve, mert nem mindig a befelé forduló viselkedés jelzi, hogy baj van. A túlzó magabiztosság éppúgy lehet a szorongás tünete, mint a csendes visszahúzódás. A szülők sokszor nem értik, mi rejlik egy-egy reakció mögött, érveléssel próbálnak hatni a gyermekre, holott az érzelmi odafordulás lenne a hatékonyabb.
Az ADHD mint tükör a családi rendszerre
A beszélgetésben hangsúlyos szerepet kap az ADHD és a figyelemzavar problémaköre is, amelyet Földi Rita nem elszigetelt jelenségként, hanem a családi működés, a fejlődési sajátosságok és a társas környezet metszéspontjában vizsgál. A szakpszichológus szerint az ADHD-s vagy magatartászavarral küzdő gyermekek viselkedése gyakran „tökéletesen kifejezi” mindazt, amit nem tudnak verbálisan elmondani. Amikor azt kérdezi tőlük: „vannak-e barátaid?”, sokszor olyan válasz érkezik, amelyben túlzó önbizalom tükröződik: „Ó, hát nekem mindenki a barátom.” Ezt a felszíni magabiztosságot azonban sokszor csak egy-két valódi személyes kapcsolat támasztja alá.
A szakpszichológus hangsúlyozza: a gyermek viselkedése mindig kölcsönhatásban áll a szülők reakcióival, a figyelem mennyiségével és minőségével. A könyvében is tárgyalt jelenség szerint az ADHD nem csupán egyéni tünetcsoport, hanem gyakran a családi mintázatok tükre, ahol a túlzott elvárások, a teljesítményorientáltság vagy éppen a figyelem hiánya komoly szerepet játszhat.
A közösség, a narráció és az idő szerepe
A rövid tartalmak uralta online térben eltűnik a történetmesélés, a narráció képessége, amely a személyiségfejlődés egyik alapköve. Földi Rita szerint a fiataloknak olyan közösségi terekre van szükségük, ahol beszélgethetnek, megoszthatnak, reflektálhatnak, és valódi visszajelzéseket kapnak. Ezek akár iskolai élménycsoportok, drámapedagógiai foglalkozások vagy egyszerű családi programok is lehetnek – a lényeg az élmények közös feldolgozása.
Arra is figyelmeztet: a tizenévesek teljesen másként érzékelik az időt, mint a felnőttek. Az „állandó online jelenlét” érzése beszűkíti az élményeket, és a fiatalok nem veszik észre, mennyi valódi kapcsolat és fejlődési lehetőség vész el. A szociális visszajelzések pedig egyre kevésbé nekik szólnak, sokkal inkább az általuk megosztott tartalomnak.
Az AI kettős arca – haszon és veszély
A mesterséges intelligencia kérdésében Földi Rita kétarcú jelenségről beszél. Egyrészt óriási segítség, hiszen az AI olyan mennyiségű információt képes elemezni, mintha „több száz orvos venne részt egy adott konzultáción”. Másrészt viszont lélektani szempontból veszélyes, ha a fiatalok készen kapják az információt, és kimarad a gondolkodási folyamat.
A szakpszichológus így fogalmaz:
Mennyiben lehet eredményes az az információ, amit én készen megkapok?
Hogyha készen kapjuk az információkat, az a saját gondolkodási képességünket csökkenteni fogja.” Ez azért rendkívül fontos, mert a sikerélmény, az önálló gondolkodás és a saját erőfeszítés eredményei jelentik az önkép alapját. A mesterséges intelligencia pedig torzíthatja ezt az önképet, mert a fiatal a gép által létrehozott megoldást tekintheti saját teljesítményének.
Ez a jelenség az ADHD-s fiataloknál különösen súlyos következményekkel járhat: ha amúgy is nehézséget jelent számukra a fókusz megtartása, a struktúra megteremtése, a „kész válaszok” világa még inkább hátráltathatja a belső gondolkodás fejlődését.
A gyakorlati tudás elvesztése
Mi történne, ha holnap eltűnne a közösségi média? Földi Rita szerint a fiatalok támpont nélkül kóvályognának, miközben világossá válna: a túlélési készségeinket veszítjük el, és olyan praktikus képességek halványulnak el, amelyek évezredeken keresztül az emberi fejlődés alapelemei voltak.
Nyomogathatnánk a fa kérgét, nem biztos, hogy hozna bármiféle információt.
A jövő azon múlik, hogy a kész válaszok kényelmén túl képesek leszünk-e megőrizni a saját gondolkodásunk erejét, és visszaadni a gyermekeknek azt az élményt, hogy a megértés, a siker és az önkép valódi alapja a saját erőfeszítésükből születik.
