Az alternatív zene a ’90-es évektől kezdve meghatározó műfaj Magyarországon. A Köztér legújabb dokumentumfilmje körbejárja, mit is jelent a magyar alter, mitől különleges, hogyan viszonyul önmagához és más zenei műfajokhoz, és hogy honnan inspirálódnak az alkotók. Teszi mindezt a szakma krémjének segítségével: Lovasi András (Kispál és a Borz), Beck Zoli (30Y), Bérczesi Robi (Hiperkarma) és Kiss Tibi (Quimby) osztják meg tapasztalataikat és véleményüket a témában.
A magyar alternatív zenekezdete a ’80-as évekre nyúlik vissza. Ebben az időben elfojtott erők és indulatok jellemezték a közhangulatot, az Európa Kiadót és hasonló zenekarokat hallgatva pedig sok-sok kamasz és fiatal felnőtt élhette ki lázadó vágyait. Aztán jött a rendszerváltás, és szabadabban lehetett alkotni. Ez a szabadság azonban nem feltétlenül jelentett szabadabb néplelket. Kiss Tibi szerint hiába próbálunk mi, magyarok elszakadni magyar valónktól, ez sokszor inkább nem sikerül, jól mutatja ezt a „sírva vigad a magyar” kifejezésünk is. Erre a néplélekre pedig a zenének is reflektálnia kell. „A rendszerváltást követően minden alternatívnak tűnt, ami szembement minden addigival, ami hivatalos volt” – fogalmazott Beck Zoli, de persze a magyar alter ennél árnyaltabb fogalom.
Hogyan is lehet meghatározni a műfaj jellemzőit? Lovasi András szerint az alternatív zene „a mindenkori mainstream-hez képest valami mást keres, artisztikusabb szándékai vannak.” „Nehezebb nyelvet beszélünk, ez a nehezebb nyelv nagyobb energiákat igényel a befogadótól. A befogadó nem vonulhat ki belőle, részt kell benne vennie.” Ezt már Beck Zoli mondta, hozzátéve, hogy ezekből adódóan az alternatív zene rajongói tábora természetesen kisebb, hiszen nem minden hallgató képes vagy hajlandó az említett energia befektetésére. Ilyen formában az alternatív és a pop zene közötti különbség párhuzamba állítható a szerzői és a közönségfilmek közötti különbeséggel. „Elsősorban a várható profit az, ami meghatározza a produkciónak a kiállítását vagy tálalását. Az alter zenében ez nem annyira jellemző, az alter zenében elsősorban az alkotói szándék a fontos, és a piaci szempontok másodlagosak” – fejtette ki Lovasi.
Ennek ellenére vannak olyan esetek vagy időszakok, amikor az alternatív vagy underground műfaj sikeresen behatol az inkább a popzene által dominált mainstream-be. Lovasi András szerint ilyenkor az underground is piacosodni kezd és elmosódnak azok a határok, melyek a ’80-as években még egyértelműen elválasztották a popzenétől. Mindezek mellett, Beck Zoli szerint a magyar alternatív zenében felfedezhető egy történeti folytonosság, mely elismeri az előttük járókat és inspirálódik belőlük, ugyanakkor nem másolja őket. Ezáltal létrejött egy összetartó kis közösség a szakmán belül: gyakran összeülnek és kikérik egymás véleményét a szövegeikről. Nem exkluzívak viszont, nem egy zárt közösség, hanem befogadóak, szívesen kapcsolódnak más műfajokhoz, más zenészekhez.
A filmben képviselt zenekarok közül a legtöbben bár nem építettek tudatosan karriert, nem is sodródtak csak az eseményekkel, leginkább az alkotói tudatosság jellemezte, jellemzi őket. Beck Zoli szerint a zenekarban az identitás a legfontosabb, hogy akként tekintsenek rá a tagjai, nem pedig munkaként, megélhetésként, karrierként vagy sikerként. Bár Bérczesi Robi mostanában kevésbé látja, hogy a gitárcentrikus zene dominálna a fesztiválokon, és Kiss Tibi is megerősíti, hogy inkább a szókimondó, szövegcentrikus hiphop az, ami népszerű a mai
fiatalok körében, Beck Zoli szerint magyar alternek lenni egy szemlélet, így amíg vannak, akikben megvan a szándék, hogy a világról közöljenek valamit, addig minden rendben.
