Tudott-e az izraeli vezetés a gázai határnál betörést tervező terroristákról? A KözBeszéd legújabb adásában többek között erről vitatkozott Robert C. Castel, izreli biztonságpolitikai szakértő, és Kassab Adonis, az Orientalista.hu főszerkesztője.
Castel arra emlékeztetett, hogy az orosz-ukrán konfliktus esetében is megvolt róla győződve több nyugati hírszerző (például a francia titkosszolgálatok) hogy nem robban ki fegyveres konfliktus. A technológia tehát nem váltja ki az emberi gondolkodást, és a hírszerzésnek is vannak korlátai.
Az objektív értékítéletet azonban ma már jelentősen befolyásolja az a fajta médianyilvánosság, amely sok esetben ellenőrizhetetlen információkat is tényként tálal - elsősorban a közösségi média felületeken. Az így kialakult szubjektív valóság viszont nem befolyásolhatja az objektív valóságot.
A szakértők között vita volt arról, hogy az elmúlt évtizedek konfliktusait mennyire gerjesztették külső eszközökkel. Az arab tavasz kirobbanásakor az önmagát felgyújtó férfira “nem a CIA locsolta a benzint”, de ha van háttértámogatás, akkor bármely ország belpolitikájába be lehet úgy avatkozni - akár Európában is - hogy fegyveres konfliktus robbanjon ki.
Védekezik vagy bezárkózik a muszlim közösség?
A hosszabb távú békét nem segíti elő az sem, hogy
az arab világ ma úgy gondolkodik, hogy ha valahol meglebben egy kismadár tolla, amögött is a CIA-t vagy a Moszad-ot sejti.
Ugyanakkor az iszlám világ válsága abból is fakad, hogy disszonancia van a valóság és közte. A “nyugatiasodás” például ezt a kultúrát is elérte, amire különböző reakciók érkeztek: az egyik az “iszlám választ” volt, ami nem engedte a nyugati kulturák majmolását. Az iszlám válasz egyik ága a hátramenekülés volt, ami a terrorszervezetekben öltött testet, a másik pedig az előremenekülés, mint a muszlim testvériség. Ezek a mozgalmak azonban mostanra jelentősen meggyengültek.
Ma a közel-keleti muszlim világ vezetője paradox módon újra Törökország lehet, mint “külső muszlim hatalom.”
A nyugati gender szak katedrájának nincs szava Izraelben
Robert C. Castel szerint Izrael három közönségnek játszik a háború színházában. Az egyik nézőtéren az izraeli közönség ül, amely a legfontosabb közönsége az országnak. A második legfontosabb közönséget a környező országok, az arab világ jelenti. Ezek után az, hogy
Európában, a gender szakon, az 50 éves gyermektelen professzor mit gondol róluk, ez a lőtéri kutyát nem érdekli Izraelben.
Izraelnek a palesztinokkal kell együtt élnie. Sokkal fontosabb, hogy velük szót értsenek. A zsidók ugyanis nem mennek sehova. És a palesztinok sem mennek sehova.
Ha Izrael nem kellene Washingtonnak, kellene Moszkvának vagy Új-Delhinek.
Azt a vitát, hogy “melyik népnek van joga az önálló államhoz,” mindig az erő dönti el végső soron - mondják vendégeink. A reálpolitika felülírja a történelmet, a genetikát és minden egyéb magyarázatot. Izraelnek az a “szerencséje,” hogy olyan helyen van geopolitikailag nézve, amelyik helyre mindenkinek szüksége van. Egy elsüllyeszthetetlen repülőgép-anyahajó. Az Egyesült Államoknak szüksége van Izraelre, mert “az arab rendszerek öt perc alatt megbuknak.” Izrael a legstabilabb állam a világnak azon a pontján, ahol mindenki szeretne egy bázist. Éppen ezért, ha az Egyesült Államoknak nem lenne rá szüksége, akkor ott lesz India, Kína vagy Oroszország, amelynek szüksége lesz rá
