Ukrán toborzótisztek agyonvertek egy magyar férfit kényszersorozás közben. A formális logika és a kapcsolódó hírek alapján talán kijelenthetjük, hogy nem saját magát verte meg vascsővel úgy, hogy később belehaljon a sérüléseibe.
Nem ez az első hír annak kapcsán, hogy az ukrajnai Területi Toborzó- és Szociális Támogató Központ (vagy ismertebb, rövidített nevén: TCK) pribékjei erőszakkal próbálnak "meggyőzni" ukrán fiatalokat arról, hogy nekik sokkal jobb lenne a fronton meghalni a hazáért - akár akaratuk ellenére is.
Persze azt tudom és értem, hogy Ukrajna jelenleg hősies küzdelmet folytat az agresszor Oroszország ellen. És - csúnya szóval élve - emberanyag nélkül nehéz egy ilyen nagyszabású és évek óta elhúzódó háborút folytatni. Főleg egy olyan konfliktusban, ahol az ellenfél többszörös túlerőben van - legalábbis ami a harcképes lakosságot illeti.
Az ukrán hatóságok igen hamar reagáltak is az esetre, mondhatni hamar lefolytatták a vonatkozó vizsgálatokat. Mint az a nyilvánvalóan roppant alapos és következetes eljárás és az azt követő közleményükből kiderült, Sebestyén Józsefet június 14-én besorozták, 4 nappal később pedig dezertált. A halálát pedig tüdőembólia okozta. A vascsövekről nem esik szó.
Kár. Ukrajna szempontjából is. Ez az eset ugyanis kitűnő alkalom lett volna arra, hogy bizonyítsák, ők már régen nem a következmények nélküli posztszovjet vadkelet, hanem Ojrópa felé tartanak. Ebben az esetben azzal, hogy következetesen kivizsgálják az esetet és a felelősöket felelősségre vonják. Ennyit a nyugatias Ukrajnáról.
Még egy fontos vetülete a történetnek, ami mellett finoman szólva sem tudok szó nélkül elmenni. Naivan azt gondoltam ugyanis, hogy Magyarországon legalább egy ilyen vérlázító eset kapcsán valamiféle konszenzus lesz a közbeszédben. Aztán elkezdtem kommenteket olvasni. Nem kellett volna. Az „Ukrajna belügyétől” kezdve, a „megérdemeltén” át egészen addig, hogy az eset „Orbán gyűlöletpolitikájának” egyenes következménye. A „minek ment oda” ötven árnyalata.
Hölgyeim és uraim! Ha valakinek a halála sem ébreszt bennünk együttérzést, csak a szokásos politikai lövészárok-logikára épülő reflexeket, akkor itt valami nagyon nincs rendben a fejekben. És ezt már nem lehet Orbánra fogni…
Szerző: Antal Adrián
