A mentális egészség kérdése ma már nem tabu.
Egyre gyakrabban megjelenik a közbeszédben – különösen akkor, ha a siker, láthatóság és megfelelési kényszerek kereszttüzébe kerül valaki.
A közösségi média és a teljesítményalapú társadalom világában a perfekcionizmus sokak számára teher. A mentális egészség fenntartása azonban alapfeltétel a hosszú távú egyensúlyhoz.
A túlzott önkritika, a „soha nem vagyok elég jó” belső hang, valamint a folyamatos önbizonytalanság nemcsak a magánéletre, de a kreatív teljesítményre is kihat. A maximalizmus elsőre pozitív tulajdonságnak tűnhet, de ha nem párosul önismerettel és rugalmassággal, könnyen önsorsrontássá válhat.
A perfekcionizmus belső dinamikája
A perfekcionizmus sok esetben nem a kiválóságra való törekvésről szól, inkább egy mélyen gyökerező szorongásról: a hibázás félelméről.
Ez a pszichológiai minta gyakran már gyerekkorban kialakul, majd felnőttként egyfajta láthatatlan kényszerré válik. Aki perfekcionista, annak ritkán elég a „jó” – mindig csak a „tökéletes” számít.
Ez az elvárás azonban nemcsak belülről jöhet, akár a környezettől is származhat. A társadalom, média, sőt, a munkahelyi kultúra is gyakran sugallja, hogy csak a legjobbak maradnak talpon – így a perfekcionizmus lassan normává válik.
Imposztor-szindróma
A maximalizmus gyakori kísérője az imposztor-szindróma – az a belső érzés, hogy az ember valójában nem elég jó, és bármikor lelepleződhet.
Még a legnagyobb sikerek ellenére is ott a gondolat: „Csak szerencsém volt.”
Ez különösen gyakori a kreatív, nagy teljesítményű emberek, illetve a közszereplők körében.
A perfekcionizmus és imposztor-szindróma együttesen rendkívül kimerítő hatással lehet a mentális egészségre. A folytonos önkételkedés, az elvárások miatti belső feszültség és az állandó „túlteljesítés” gyakran vezet kiégéshez vagy szorongáshoz.
Kreativitás és kimerültség: hogyan blokkol a teljesítménykényszer?
A mentális túltelheltség első áldozatai gyakran a kreatív energiák.
Az, aki mindenáron tökéleteset akar alkotni, nem engedi meg magának a hibázás, játékosság vagy kísérletezés lehetőségét. A művészi vagy kreatív önkifejezés azonban szabadságot igényel.
Sokak számára – köztük médiaszemélyiségeknek is – hosszú évek munkája kellett ahhoz, hogy elengedjék ezt a görcsös megfelelést.
Steiner Kristóf, aki egykor a VIVA TV arca volt, a KözBeszéd interjújában beszélt arról, milyen pszichés terhekkel járt számára a folyamatos jelenlét, megfelelés és láthatóság.
Steiner Kristóf: zajból csendbe
Steiner őszintén vallott arról, hogy az önmagával vívott küzdelmei és a médiában szerzett tapasztalatai után tudatos döntést hozott: kilépett a reflektorfényből, és más formában kezdett új életet.
Ennek részeként a gasztronómia felé fordult, ahol az intuitív főzés került a tevékenysége középpontjába, mint olyan alkotói és önismereti gyakorlat, amelyben a jelenlét és a szabadság egyaránt hangsúlyt kap.
„A VIVA idején sokszor azt éreztem, hogy szerepet játszom – nem azért, mert hazudtam, hanem mert nem tudtam, hol ér véget a karakter, és hol kezdődöm én.”
Ma már saját podcastjában, a „Ha már itt vagyunk” című adásaiban személyesebb, intimebb témákról beszél – a főzéstől kezdve a spiritualitásig –, és teret ad a csendnek is. A podcast indulása egyfajta visszatérés a lényeghez: kapcsolódás, emberi történetek, őszinteség.
Steiner szerint ebben a formában végre újra önmaga lehet, elvárások nélkül.
Creator Awards: elismerés és inspiráció
Steiner Kristóf 2022-ben a Creator Awards díjátadón is szerepelt, ahol olyan alkotókat és tartalomkészítőket ismernek el, akik maradandó és inspiráló hatást gyakorolnak a közönségre.
A díjátadón különböző platformokról érkező művészek, podcast készítők és influenszerek vesznek részt, akik hitelességükkel és alkotásaikkal kiemelkednek.
Kristóf szereplése ezen az eseményen is jelzi: a mentális egészség megőrzése, az önazonosság és a kreativitás nem zárják ki egymást – sőt, együtt válnak hitelessé.
Jónás Vera a mentális egészségről
Jónás Vera szerint a perfekcionizmus mögött gyakran mély, érzelmi gyökerek húzódnak, amik korai kötődési tapasztalatokból vagy érzelmi elvárásokból erednek. Hangsúlyozza, hogy nem csak a teljesítmény számít, hanem az, ahogyan valaki belső világában viszonyul önmagához:
„A perfekcionizmus nem egy probléma, amit el kell tüntetni – hanem egy jel, hogy valami mélyebb, emberi szükséglet van háttérben: szeretet, elfogadás vagy biztonság.”
A mentális egészség arról szól, hogy valaki képes legyen elfogadni saját tökéletlenségét – és onnan folytatni az életet.
A bűntudat átalakítása és az önismeret szerepe
A perfekcionizmus gyakori kísérője a bűntudat: „Többet kellett volna tennem”, „miért nem ment jobban?”, „mi van, ha nem vagyok elég jó?” Ezek a kérdések azonban megfelelő önismereti eszközökkel építő erejű visszajelzéssé alakíthatók.
Az önismereti munka – legyen az terápia, meditáció, naplózás vagy kreatív tevékenység – segíthet lebontani a belső elvárásokat, és újra kapcsolódni a belső motivációkhoz. Ahogy Steiner Kristóf fogalmaz: a legnagyobb kihívás nem az, hogy valaki „jó legyen”, hanem hogy képes legyen magát szeretni akkor is, amikor éppen nem az.
A teljes beszélgetés itt nézhető vissza.
