„Most van lehetőségünk arra, hogy egy ciklus alatt annyit fejlődjünk, mint máskor háromszor hét év alatt"
– fogalmaz Nagy István agrárminiszter a Közbeszéd legfrissebb adásában, utalva arra, hogy a magyar agrárium soha nem látott mértékű támogatáshoz juthat. Az interjú nemcsak a mezőgazdasági kihívásokat érinti, hanem a miniszter személyes történetét is: tanyasi gyermekkortól az agrárpolitika csúcspozíciójáig.
A miniszter saját történetén keresztül mutatja meg, hogy a természetközeliség és a politika nem zárják ki egymást. A szabolcsi tanyavilágban gyökerező élmények és a mindennapi városi jelenlét egyaránt formálják politikusi karakterét.Összetett valóság: tanyasi gyerekkor, belvárosi metró
„Ha az ember megkérgesíti magát, páncélokkal ellátja, akkor a valóság érzékelése kárt szenved”– mondja. Szerinte a politikusi hitelesség kulcsa, hogy képes-e az ember megmaradni közvetlennek, nyitottnak, empatikusnak, akkor is, ha támadások érik.
A személyes visszaemlékezések után a beszélgetés fókusza a mezőgazdaság jövőjére vált. Nagy István szerint a gazdaságok mérete helyett azok hatékonyságát kell szem előtt tartani – és minden döntés középpontjában a vidéki ember megélhetését.
Agrárpolitika: a nagyok és a kicsik egyensúlya
Nagy István szerint hibás beállítás, hogy a jelenlegi agrárpolitika a nagybirtokosokat támogatja:
„Teremtsünk olyan jövedelmezőségi viszonyokat, hogy megérje nekik csinálni, tudja a generációváltást úgy megtenni, hogy legyen íve ennek az egésznek, és aztán küszöböljük ki a nagy és a kicsik közötti különbséget”
– fogalmaz.
„Azt mondani, hogy én a nagygazdák pártján vagyok, az vicc. Tanyán születtem, végigküzdöttem minden egyes momentumát ennek az életmódnak. Engem ezzel vádolni nem lehet”
– teszi hozzá határozottan.
A miniszter szerint az agrártámogatások fő célja, hogy a kisebb, családi gazdaságok jövedelemtermelő képességét növeljék. A duplázott területalapú támogatás mellett a termelői együttműködés, az integráció segít kiküszöbölni a méretbeli hátrányokat, így biztosítva a hosszú távon kiszámítható feldolgozói ellátást is.
Környezetvédelem vagy teremtésvédelem?
A zöldpolitika kapcsán a miniszter nem csupán szakmai, hanem szemléletformáló üzenetet is megfogalmaz. A természetvédelem nála belső felelősségvállalásként jelenik meg – nem elvárásként, hanem életformaként.
„Semmi sem jó, ami túlzó, semmi sem jó, ami szélsőséges. A felelősségtudat fantasztikus dolog.”
A miniszter szerint a modern környezetvédelem ott hibázik, hogy másokra akarja ráerőltetni a magatartásmintát, ahelyett hogy mindenki magával kezdené a változást. Ezért is használja inkább a „teremtésvédelem” kifejezést, mert ez szerinte kifejezőbb.
„A legnagyobb hiba az, amikor természet- vagy környezetvédelemről beszélünk, de csak azt mondjuk meg, hogy más mit csinál rosszul. Ahelyett, hogy feltennénk magunknak a kérdést: mit kell tennem nekem, hogy jobb legyen ez a világ?”
– fogalmaz a miniszter.
A zöld fogalmát is újra definiálja:
„A tudatos ember a zöld. Aki nem dőzsöl, nem pazarol.”
Vidéki lét: újraértelmezve
De vajon mit jelent ma a vidék? A beszélgetés itt egy meglepő fordulatot vesz: a tradicionális paraszti világ helyét ma sokszor városi értelmiségiek veszik át, akik új tartalommal töltik meg a tanyasi életformát.
„Az értelmiség, amikor kiábrándul ebből a városi létből, akkor keresi a megnyugvást, keresi a természet egységét. Ma már a tanyavilág 60–65 százaléka olyan kiábrándult értelmiségiekből áll, akik tankönyvből tanultak meg kecskét fejni – de remek emberek. És ez az új tanyaélet képes volt megújítani a magyar gasztronómiát. Egy ilyen tanyán készült sajt megveri a franciát.”
-emeli ki Nagy István.
Méhészet: nemcsak termék, hanem ökológiai alappillér
A méhészet témájában a miniszter személyes elköteleződése is érzékelhető: az Agrárminisztérium erkélyén tartott kaptártól az adómentességig terjedő politikai ív is azt mutatja, mekkora jelentőséget tulajdonít ennek a szegmensnek. Ahogy fogalmaz: beporzás nélkül nincs élelmiszerbiztonság.
A méhészet kapcsán Nagy István hangsúlyozza: a méhek szerepe sokkal fontosabb, mint pusztán a méz előállítása.
„Olcsó mézet lehet importálni, de beporzást nem”
– emeli ki. A miniszter szerint éppen ezért a méhészet támogatása a biológiai sokféleség és az élelmiszertermelés jövőjének kulcskérdése.
Támogatás és versenyképesség
A magyar mezőgazdaság most olyan forrásokhoz juthat, amilyenre korábban nem volt példa – állítja a miniszter. De ez a történelmi esély csak akkor válik valóra, ha a források valóban elérik a termelőket, és versenyképessé is teszik őket.
Nagy István szerint jelenleg nem az élelmiszer drága, hanem korábban volt mesterségesen olcsó.
„Amikor a szankciós politika megérkezett, elzáródtak az olcsó energiaforrások, és ez felemelte a költségeket Európa-szerte.”
Az interjú egyik fő üzenete, hogy a magyar kormány 80%-os nemzeti társfinanszírozással háromszorosára emeli az agrártámogatás keretét. Ezáltal 1150 milliárd helyett 3100 milliárd forint jut a szektorra.
Támogatás vagy fogyasztásösztönzés?
„Hatvan éve vita tárgya, hogy a támogatás a gazdákat vagy inkább a fogyasztókat segítse”
– mondja Nagy István.
„A közös agrárpolitika kezdete óta ott a dilemma: közvetlenül a gazdák kapjanak támogatást – ahogy most is –, vagy a munkavállalóknak adják a forrást, hogy több pénzük legyen, és így drágábban is meg tudják venni az élelmiszert.”
Haszonállat kontra humanizmus
A város és a vidék közötti különbségek nemcsak életmódban, hanem szemléletben is megmutatkoznak. A miniszter szerint hiba, ha az állatokat emberként kezeljük – ehelyett a valóság elfogadása és tisztelete vezethet kiegyensúlyozott párbeszédhez.
„A legrosszabb történet az, amikor a haszonállatokat humanizáljuk. Ez egy óriási hiba. Abból fakad, hogy az ember egyre távolabb kerül a valóságtól, a termőföldtől”
- mondja.
Stratégiai mozdony, nem könnyű hintó
„Az agrárium nem egy homokon futó hintó, aminek gyorsan lehet változtatni a rúdját”
– fogalmaz Nagy István.
„Sokkal inkább egy nagy mozdony, amely lassan, de határozottan halad előre. És ha jól húzzuk egy irányba, akkor igenis képes nagy sebességre is.”
EU-politika, Green Deal, agrárdiplomácia
A beszélgetés egyik legfontosabb része az uniós agrárpolitika kritikája. Nagy István szerint a gazdák érdekeit sokszor figyelmen kívül hagyó brüsszeli döntések csak politikai kompromisszumok eredményei. Nagy István szerint az EU Green Deal programja azért okoz feszültséget, mert hatástanulmányok nélkül születik meg.
„Elkészült ugyan a hatástanulmány, de nem merték nyilvánosságra hozni. Amikor a zöldek elvégezték, azonnal figyelmeztettek: a program legalább 20%-os visszaesést és drágulást hoz magával. Mégis keresztülvitték – politikai erővel és koalíciós kényszerrel – a gazdák akarata ellenére.”
„Minden ország tiltakozik, de minden kormány kénytelen végrehajtani, mert a koalíciók legkisebb partnerei, a zöldek gyakran a kormány működésének feltételéül szabják ezt. Ez egyfajta politikai fogva tartás”
- jellemezi a helyzetet az agrárminiszter.
A magyar elnökség idején azonban mérföldkő születik:
„Az Agrifish tanácsban hatvan év után először születik olyan agrárminiszteri következtetés, amit mind a 27 tagállam elfogad. Ez fantasztikus eredmény”
- emeli ki Nagy István.
Ukrajna támogatása: támogatás önkárra?
Az agrárminiszter a geopolitikát sem hagyja szó nélkül: szerinte Ukrajna támogatása nem történhet úgy, hogy közben a magyar gazdák kerülnek versenyhátrányba. Az EU döntéshozatalát túlzott ideológiai szempontok vezérlik – véli.
Nagy István fontosnak tartja:
„Ki kell mondani, és meg kell értetni a nagypolitikában: Ukrajnát úgy kell támogatnunk, hogy közben ne okozzunk magunknak kárt. Ez a gondolat Magyarországon kívül alig jelenik meg. Az európai országok kormányai inkább abba lovalták bele magukat, hogy akkor is támogatni kell Ukrajnát, ha ezzel saját gazdaságukat hozzák nehéz helyzetbe. Ez az a politika, amelynek most isszuk meg a levét: sorra születnek az értelmetlen és önkárosító döntések.”
Tisza-párt, elitizmus, valóságérzék
Kurucz Dániel kérdésére válaszolva Nagy István úgy fogalmaz: nem gondolja, hogy a Tisza Párt folytatná az általa elindított agrárpolitikát.
„Drasztikus támogatás-átalakítást terveznek. Egy elit tudat vezérli őket, ami messze áll a valóságtól.”
– így az agrárpolitika folytonossága is veszélybe kerülhet.
Két lábbal a termőföldön
„Az agrárium nem csak egy szakma. Ez életforma, életvitel”
– fogalmaz a miniszter, aki szerint társadalmi szinten kell visszatalálnunk a természet rendjéhez, ha jövőt akarunk biztosítani az országnak.
A gyakorlati tapasztalatokat nem lehet tankönyvekből pótolni – mutat rá egy, a vidéki életből vett hasonlattal is:
„Van egy mondás: aki egyszer kimeszeli a disznóólat, az nem fogja még egyszer berakni és betelepíteni.”
– utalva arra, hogy az agrárium valósága olyan tapasztalati tudást jelent, amit csak az élhet át, aki maga is részese volt. – mondja a miniszter, aki szerint társadalmi szinten kell visszatalálnunk a természet rendjéhez, ha jövőt akarunk biztosítani az országnak.
