Négy évvel az ukrajnai invázió kezdete után a harctéri helyzet patthelyzethez közeli állapotba került. Ebben a szituációban Kijev legfőbb stratégiai reménye a felőrlés: olyan mértékű emberveszteséget okozni az orosz hadseregnek, amely végül morális vagy gazdasági összeomláshoz vezeti a Kremlt. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nemrégiben számszerűsítette is ezt a célt: havi 50 000 orosz katona likvidálását nevezte meg szükségesnek.
Bár a nyugati elemzők és a nyilvános adatbázisok 2025-ös adatai látszólag visszaigazolják ezt a “sikert”, a Meduza oknyomozása feltárta, hogy ezek a számok egy hatalmas adminisztratív torzítás eredményei. A tavalyi kiugró adatok a statisztikákban nem a harctéri események változását tükrözik, hanem egy „könyvelési elmaradás” pótlását.
Az „eltűntek” tömeges legalizálása
A háború első két évében tízezrével tűntek el orosz katonák úgy, hogy sorsuk hivatalosan rendezetlen maradt (MIA – eltűnt). 2023 májusában született egy törvény, amely leegyszerűsítette a bírósági úton történő halottá nyilvánítást (még holttest hiányában is), de ez a gépezet csak 18 hónappal később, 2024 végére és 2025-re indult be igazán. A védelmi minisztérium kampányt indított, hogy a parancsnokokat rávegyék: indítsák meg a pereket, mert így lezárhatók az akták, a családok pedig hozzájuthatnak a kártérítésekhez.
Bizonyíték a halálozás és a regisztráció közötti csúszásra
A Meduza elemzői az orosz közjegyzői kamara hagyatéki nyilvántartását vizsgálták meg. Az első grafikon világosan megmutatja, hogy drasztikusan megnőtt azon ügyek száma, ahol a halál dátuma és a hivatalos regisztráció között rendellenesen hosszú idő telt el.
Hogy kizárják a véletlen közigazgatási hibákat, a kutatók megvizsgálták a női kontrollcsoportot is. Itt semmiféle változás nem látható, ami igazolja, hogy a jelenség kizárólag a katonakorú férfiakra (háborús veszteségekre) jellemző.
Mikor nyíltak meg valójában az akták?
A harmadik kulcsfontosságú adatsor azt vizsgálja, hogy mikor indították el az örökösödési eljárásokat. Ez a nézőpont rávilágít, hogy a „késleltetett” ügyek tömege az elmúlt 1-2 évben szakadt rá a rendszerre, éppen akkor, amikor a minisztériumi kampány elindult.
A korrigált veszteségi adatok és stratégiai következmények
A Meduza elemzése szerint a nyugati elemzők egy olyan szorzószámot (multiplier) alkalmaznak a nyilvános adatbázisokra, amely a jelenlegi manipulált (utólag feltöltött) adatok mellett már nem érvényes. Ha kivonjuk a rendszerből az utólagos „legalizálásokat”, a valós számok a következők:
- Valós napi battlefield (hadszíntéri)halálozás: kb. 600 fő.
- Visszafordíthatatlan veszteség (halottak + súlyos sebesültek): kb. 900 fő/nap.
- Havi mérleg: kb. 27 000 fő.
Ez a havi 27 000 fős veszteség – bár hatalmas szám – jelentősen elmarad a Zelenszkij által célként kitűzött 50 000-től. Ami még fontosabb: ez a szint az orosz toborzási gépezet számára jelenleg fenntartható. A cikk végkövetkeztetése szerint a 2025-ös „veszteségrobbanás” nagy része valójában statisztikai műtermék, és nem jelenti azt, hogy az orosz hadsereg a közeljövőben összeomlana az élőerő hiánya miatt.
