Demokrata sose örül annak, ha kétpártrendszer van… Az a jó, ha sokszínű parlament van, ha sok párt van, amelyik képviseli az embereket, mert az emberek nem egyformák.
– mondja Dés László, Kossuth és Liszt Ferenc-díjas, dzsesszzenész, zeneszerző, érdemes művész a KözBeszéd legújabb epizódjában.
Gyerekkortól meghatározott zenei sors
Nagyon jó viszonyom van a csenddel. Szeretem. Minden abból indul ki a csendből, a zene is.
A beszélgetés során felidézi, hatéves kora óta zenében él, ami számára az identitás alapélményét jelenti. A zene nemcsak szakmai út volt, hanem a családi környezet természetes része: öt testvér, zaj, állandó mozgás és egy olaszos hangulatú, „nagy vircsaftos” háztartás vette körül – éles kontrasztban azokkal az otthonokkal, ahol csend és fegyelem uralkodott.
A jazz iránti szerelem később, tizenhat éves korában alakult ki, noha kilencévesen már zongorázott. Gimnazistaként ének szakra járt, és iskolazenekart is alapított Dés kvartett néven, ahol zongorázott, énekelt és klarinétozott. A sokféle zenei közeg – beat, népzene, klasszikus, jazz –természetes eleggyé vált számára.
A kezdeti bukások tanítanak meg alkotni
Pályája elején több zenés színházi kísérlete „tanulópénz” volt, ahogy ő maga fogalmaz, és ezekből a kudarcokból sokat tanult. A Geszti Péterrel való együttműködés is ebből a nyitottságból született: amikor felkérte őt a Dzsungel könyve megírására, Geszti még nem foglalkozott színházzal, de hamar „beletanult.” A közös munka azóta is meghatározó.
Dés arról is beszél, hogy a színpadi improvizáció és az élő reakciók mennyire inspirálják: Grecsó Krisztiánnal és fiával rendszeresen tartottak olyan esteket, ahol felolvasásra zenei és szóbeli improvizációval reagáltak – ezek egy idő után önálló, kis darabként működtek volna, ha rögzítik őket.
Érték és időtlenség a kultúrában
A kultúra értékmérőiről beszélve hangsúlyozza: nem a korszak határozza meg a minőséget. Számára Balzac, Mozart vagy Bach nem „régi”, hanem élő, időtlen érték. A jelenkori kulturális zajban is az eredetit tartja fontosnak, és nem hisz abban, hogy a technológia átveheti az alkotói folyamat lényegét. Az AI kapcsán felmerülő kérdésekre reagálva kétkedik abban, hogy egy algoritmus képes lenne egy Esterházy-regény hiteles újraírására, noha tudja, hogy a technikai lehetőségek gyorsan fejlődnek.
Számára mégis az marad a döntő, hogy a technika nem írhatja felül az alkotás eredetiségét: a zeneszerzésben nem a stílus utánzása, hanem a belső tartalom számít.
Politikai szocializáció és a mai jobboldal
A politika kérdéseinél Dés élesen megkülönbözteti az értékelvű demokrácia ideáját a jelenlegi politikai működéstől. Felmerül benne a kérdés, hogy hol szocializálódott az új jobboldal vezetője? Szerinte „ott szocializálódott az ó-jobboldalnál.”
A többpártrendszer fontosságát hangsúlyozza, mert a demokratikus balansz nélkül szerinte az ország politikai és kulturális értelemben is beszűkül. A beszűkülés problémaköre előkerül a kivándorlás kapcsán is: szerinte ma sokkal több fiatal megy el, mint korábban, és ez a jelenség hosszú távon a hazai kulturális megújulás lehetőségeit is érinti.
A közélet helyett a zene szolgálata
Arra a kérdésre, hogy valaha vágyott-e politikai szerepre, markánsan reagál:
Nem, nem, nem – van nekem jobb dolgom. A politizálással nem lehet összehasonlítani a zenét és annak létrehozását.
A kulturális sokszínűség kapcsán Dés beszél arról, hogy Magyarország ereje hagyományosan abban rejlett, hogy sok irányból érkező művészek és gondolkodók alakították. Felidézi, hogy Molnár Ferenc már huszonévesen világhírű drámaíróvá vált, majd megemlíti az első magyar Nobel-díjast, Kertész Imrét, és Krasznahorkai Lászlót, aki világszerte jelen lévő alkotóként fantasztikus utat jár be. Kitér arra is, hogy számos erdélyi, szlovák és délvidéki származású nagy magyar művész formálta a hazai kultúrát – és hogy éppen ez a sokféleség az, amire szerinte büszkének kellene lennünk.
A beszélgetés nemcsak egy életművet rajzol meg, hanem egy olyan gondolkodót is, aki a zenét ugyanúgy a szabadság, mint a közösség egyik legfontosabb eszközének tekinti. Következetesen azon dolgozik, hogy eredeti maradjon egy korban, ahol a hamis zaj könnyen eluralhatja a teret.
