Nagyon sokan rosszul közelítik meg a vállalkozás fogalmát. A vállalkozói lét az nem azt jelenti, hogy egyik napról a másikra milliárdos leszel
– jelenti ki Tomán Szabina, a Toman Lifestyle Kft. alapító-tulajdonosa a KözTér YouTube-csatorna KözBeszéd című, pénteken 19 órakor adásba kerülő műsorában. Szerinte ahhoz, hogy egy magyar márkát megismertessen valaki, minimum 10 év kell.
Édesanyjától már gyerekfejjel megtanulta, hogyha valamit el akar érni az ember, azért meg kell küzdeni. Neki hatévesen egy Miki egeres pulcsi volt az álma, amiért beállt dolgozni egy szatócsboltba. Szerencsének tartja, hogy a mai gyerekek az általános jólétnek köszönhetően már más célokra fókuszálhatnak. Eldönthetik, hogy mit szeretnének csinálni, mi teszi őket boldoggá.
Tomán Szabina sikertelen próbálkozásait sem titkolva részletesen mesél arról, modellből hogyan vált az ország legsikeresebb üzletasszonyává, milyen motivációktól hajtva építette fel cégét. Mint mondja, amíg nem érte el az 500 millió forintos árbevételt, egyáltalán nem figyelte, mi történik a nagyvilágban, milyen példát kellene követni, hogy a vállalkozása jól működjön. Csak ösztönösen ment előre, de egy ponton túl ez már kevés, szükség van a szakmaiságra és jó, ha ez az edukáció minél hamarabb megtörténik. Példaként említi az amerikai gyerekek szocializációját, akik már az iskolában megtanulják, hogyan képviseljék önmagukat, mint ahogyan azt is, mivel érdemes és mivel nem érdemes foglalkozni.
Amikor a műsorvezető, Kurucz Dániel arról faggatja, szerinte mennyire vállalkozó szelleműek a magyarok kifejti, e téren nem állunk túl jól.
Félünk az ismeretlentől, merthogy az utak még nincsenek rendesen kitaposva.
Válaszában kitér arra is, hogy aki magasra jut vállalkozóként, arról azt mondják, biztos valami komoly hátszele, egyfajta irigység felhő veszi őket körül. Emiatt a mai napig nem mernek kiállni és elmondani, büszkék arra, amit elértek.
Engem azért nem tudnak kibillenteni a magabiztosságomból, mert tudom, az elmúlt tíz év alatt hogyan építettem fel, milyen hibákkal és milyen jó döntésekkel vittem sikerre a cégemet.
Tomán Szabina úgy gondolja, aki mögött kemény munka van, az nem fordul ki magából, azt nem szédíti meg a pénz.
Akit már megvert az élet és úgy jutott el a sikerig, az alázatos.
Ellenben ha valaki rögtön a sikeres lesz, az kevésbé tudja a kezelni ezt a helyzetet. Sokkal jobbnak tartja, ha az eredményekért lépésről lépésre megdolgozik az ember, ha hónapról hónapra a bevétel növekedésére, egy jó csapat építésére koncentrál.
Mint mondja, alapvetően szeret az elvárásoknak megfelelni, de nem azoknak, amik teljesíthetetlenek. .Az, hogy én lehessek abból a legjobb, az mindig ott volt bennem. Bennem volt a modellkedésnél, bennem volt az anyaságnál, benne volt a vállalkozásomnál.” Ennek ellenére semmiféleképpen nem akarja a tökéletesség képét mutatni.
Beszél a kompromisszumkészség fontosságáról. Álláspontja szerint „az, hogy én megmondom és az lesz” sem a barátságban, sem a vállalkozásban, sem a házasságban, sehol nem működik. Úgy gondolja, nem lehet egoista módon előre masírozni, az nem lehet, hogy csak nekünk legyen mindig minden jó.
Gyermekei nevelésben nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy kiálljanak magukért, hogy önállóak legyenek, hogy kritikusan gondolkodjanak. „A mai világban a szavak értelmezése rettentően fontos,” szerinte ezt a képességet az olvasással lehet leghatékonyabban fejleszteni, a könyvek megszerettetése példamutatással a szülők feladata.
Az egyenlőség kérdései
Tomán Szabinát gyakran lefeministázzák. Elismeri, hogy valóban kiáll a nőkért, de nem tartja magát férfiellenes, modern szüfrazsettnek. Szerinte fontos, hogy a nők gyermekük megszületése után is megvalósíthassák karrierterveiket, eldönthessék, mikor akarnak visszatérni munkájukhoz, hivatásukhoz.
A gyerekvállalás ma már nem úgy működik, hogy a nő problémája, oldja meg ő és a munkáltatója
– mondja. Felhívja a figyelmet arra, e téren a többségében nőket foglalkoztató cégek aránytalanul több és nagyobb terheket viselnek. Példával érzékelteti, hogy egy férfi munkaadója a gyermek érkezésének hírét letudja egy gratulációval vagy egy vállveregetéssel, amikor pedig megszületik a baba, a főnök legfeljebb meghívja egy italra az újdonsült apát. A nő munkaadójának ezzel szemben gondoskodnia kell arról, hogy mire beosztottjának a gyermeke megérkezik, valaki átvegye munkáját, az illető kinevelje saját utódját. Ez alatt az idő alatt a munkáltatónak egy adott feladat elvégzéséért gyakorlatilag dupla bért kell fizetnie. Ráadásul tapasztalatai szerint, az új kolléga hónapokon át nem nyújt olyan teljesítményt, mint az a munkatárs, aki gyesre ment, ami kimutatható veszteséget jelent a cégnek. Álláspontja szerint a gyermekvállalással járó pluszköltségeken a két szülő munkáltatójának osztoznia kellene. legyen valamiféle egyenlőség.
Egyenlőség soha nem lesz, mert a férfiak nem tudnak szülni.
De úgy hiszi, a terhek megosztásával a pályakezdő fiatal nők is jobb helyzetbe kerülnének. Ma ugyanis sokszor, ha egy pozícióra egy fiatal férfi és egy fiatal nő jelentkezik, a munkáltatók azért választják inkább a férfit, mert a munkaadó fejében már ott motoszkál az a gondolat, hogy „ez a kislány el fog menni majd szülni”.
Arra is kitér, hogy az elmúlt 10-20-50-100 évben úgy szocializálódtunk, hogy attól kezdve, hogyan működjön egy vállalkozás, egy család, egy adórendszer, mindent a férfiak döntenek el. Szerinte ahhoz, hogy a nők egy kicsit tudatosabbak legyenek. hogy ne érezzék azt, hogy el kell szenvedniük a sorsukat „fülek, férfi fülek.” kellenek.
Tomán Szabina meggyőződése, hogy az üzleti életben és a politikában egyaránt jó lenne, ha több nő kerülne vezető pozícióba, de szerinte ehhez nem jó eszköz a kvótarendszer.
A politika nemcsak Magyarországon, de a világon szinte mindenütt „férfi lakta terület” – jegyzi meg, néhány generációnak még fel kell nőnie ahhoz, hogy általánosan elfogadottá váljon, hogy komoly cégek, urambocsá’ egy ország élén nők állnak.
Az üzletasszony elárulja, tanácsadóként szívesen beáll egy-egy döntéshozó mögé, de a frontális politizálás nagyon távol áll tőle, azt ugyanis „egy lélekzabáló” rendszernek tartja, a lelkét pedig nem adja.
