Sosem voltam “fesztiválozós lány.” Nem taszított, csak valahogy sosem érte el az ingerküszöbömet. Nem értettem, miért jó szaunaforróságban ébredni, napokig street foodon élni, a porban caplatni, miközben minden irányból üvölt egy másik zenei stílus. Azt sem értettem, mi az a plusz, amitől egy fesztivál több lesz, mint egy koncertsorozat. Így vágtam neki a 2025-ös VIBE-nak. Majdnem 600 kilométert utaztam, hogy megéljek valamit, amit addig nem értettem: egy generációkon átívelő közösségi élményt. Hozzáteszem: Erdélyben sem jártam még soha…
A marosvásárhelyi VIBE elsőre úgy tűnhet, egy sokadik, jól felépített zenei rendezvény. Pedig több annál. Ez nem csak zenéről, buliról és látványos programokról szól – bár ezekből is akad bőven. Ez egy közösségi tér, egy találkozási pont, ahol az erdélyi magyarság szíve együtt dobban, és ahol azok is otthon érezhetik magukat, akik csak most lépnek be ebbe a világba. Sallangosnak tűnik? Pedig nem az.
Találkozó, ami túlnőtt önmagán
A fesztivált 2017-ben rendezték meg először, mára pedig Erdély legnagyobb magyar könnyűzenei rendezvényévé nőtte ki magát. A programkínálat sokszínű: pop, rock, elektronikus zene és népzene is jelen van színpadokon és a sátrakban. Mindez egy olyan városban, amely nemcsak otthont ad, de aktívan részt is vesz benne – a helyiek vendégszeretete és a helyi kultúra megjelenik a VIBE egész területén.
Lehetne pedzegetni, hogy egy ilyen rendezvény milyen szinten járul hozzá Marosvásárhely és az egész térség népszerűsítéséhez, de ezt meghagyom a szakértőknek. Az biztos, hogy egy ilyen eseménynek jelentős gazdasági hatása van. Az egyik marosvásárhelyi boltban az eladó például azt mondta, hogy a forgalmuk a fesztivál ideje alatt csaknem meghatszorozódik, de a szálláshelyek is szinte teltházzal működnek. A 2024-es VIBE Fesztivál öt napja alatt rekord számú, több mint 112 ezer látogató érkezett Marosvásárhelyre, hogy a Maros-parton bulizzon. Ez a szám idén biztosan nagyobb lesz.
A zene mindenek felett?
Azt sem hittem volna, hogy ennyi különböző zenei stílus megfér egymás mellett. Néhány 100 méterenként mintha más világban lenne az ember. Rés Konrád Gergely fesztiváligazgató a KözTérnek adott interjúban azt mondta:
…az a cél, hogy a fiatalok azt érezzék: itt van minden előadó, akit látni akarnak.
Állíthatom, valóban ez az ember érzése. Az idei fesztiválon többek között ott volt a világhírű páros: Dimitri Vegas & Like Mike, Beton.Hofi, a Halott Pénz, Curtis, a Hősök, Lotfi Begi, Manuel, Missh, a Pogány Induló, a Tankcsapda és Stella Bossi is.
A VIBE sikerének titka talán pont ez a sokszínűség. Az európai szinten is kiemelkedő zenei repertoár ugyanúgy része a programnak, mint a helyi kézműves vásár vagy a VIBE Koli szabadegyetemi előadásai, ahol közéleti témákról, művészetről, sportól, környezetről és a jövőről lehet beszélgetni.
Ez a fesztivál nem egyéneket szólít meg, hanem közösségeket.
Egy digitális korban, ahol a legtöbb kapcsolódás képernyőkön keresztül történik, különösen fontosak azok a pillanatok, ahol valódi találkozások születnek. A VIBE ilyen hely. Egy olyan tér, ahol eltűnnek a társadalmi különbségek, ahol az ember önmaga lehet – vagy éppen újra felfedezheti, hova tartozik. Nem csodálom, hogy a fesztiválozók 70 százaléka évről-évre visszatér ide. Az sem lepne meg, ha pár éven belül a legnagyobb nemzetközi fesztiválok között emlegetnék.
A “VIBE-hangulatot” még most sem tudnám pontosan megfogalmazni. Az utolsó este csak ültem a fűben, körülöttem a föld, parfüm és persze a sör illata keveredett, mégis azt éreztem: otthon vagyok. Nem egy fesztiválon, hanem egy közösség közepén, ahol több száz kilométerre Magyarországtól mindenki magyarul szólt hozzám.
Marosvásárhelyen 4 napon keresztül az erdélyi magyarság lüktető szíve volt jelen. Furán hangzik, de itt értettem meg igazán, mit jelent az összetartás. Vagyis sokkal inkább összetartozás. Köszönöm az erdélyi magyaroknak és a VIBE szervezőinek.
