– Ukránellenességről szó sincs. Ukrajna a függetlenségét és a hazáját védi egy külső agresszorral szemben – hangsúlyozza Somkuti Bálint, hadtörténész, biztonságpolitikai szakértő, a negyedik és ötödik generációs hadviselés kutatója a KözTér közéleti csatorna KözBeszéd című műsorában.
Az kiabál, akinek a háza ég
– idézi a hadtörténész a régi magyar mondást. Méltányolhatónak nevezi, hogy ukrán részről – a jelen helyzetben – a diplomáciában megszokottnál „hangosabb és erőteljesebb” kijelentések hangzanak el. Azzal kapcsolatban azonban távolról sem olyan megengedő, hogy az ukrán vádak úgy mutatják be Magyarországot, mintha semmit nem tenne országukért. Egy árva szó sem esik arról, „mit teszünk humanitárius területen, hogy a hadsereg által is használt üzemanyag nagyon nagy része Magyarországról érkezik, hogy energetikai és egyéb szempontból is támogatjuk őket.
Zelenszkij nem várhatja el a magyar közvéleménytől, a magyar lakosságtól és a magyar államtól, hogy állást foglaljon egy ilyen küzdelemben.
Somkuti Bálint úgy gondolja, a magyar-ukrán kapcsolatok megromlásáért főként az ukránokat terheli a felelősség. A 2014-ben a megkérdőjelezhető módszerekkel hatalomra jutott ukrán vezetés egyértelműen egy olyan homogén nemzetállamban gondolkodik, ami elnyomja az összes létező kisebbséget, egyértelműen a saját szűklátókörű etnikai és egyéb szempontjait igyekszik érvényre juttatni, és ebben nincs lehetőség alkura – fogalmaz a biztonságpolitikai szakértő. Majd felteszi a kérdést, hogy az ukrán elnök miért van meglepődve azon, hogy Magyarország fellép nemzettársai elnyomása ellen.
Győztesek és vesztesek
A háború a politika folytatása más eszközökkel. Azt, hogy ki győzött és ki veszített, azt annak a függvényében tudjuk megmondani, hogy ki érte el a célját
– jelenti ki Somkuti Bálint az orosz-ukrán háború előzményeinek, történéseinek és kilátásainak értékelése kapcsán. Szavai szerint
azok a célkitűzések, amelyet Ukrajna és az ukrán vezetés és az ukrán társadalom vall a 91-es határokhoz való visszatérés az egy irreális cél. Nyilvános és zártkörű beszélgetéseken az orosz vezetés és amerikai szakértők is elmondták, hogy a Krím-félszigetet, amely a Fekete-tenger kulcsa, Oroszország nem fogja elengedni, ha kell, atomháborút vív érte.
Ugyanakkor emlékeztet rá, hogy az oroszok sem értek célt, hiszen nem tudták rövid idő alatt, különösebb vérontás nélkül Ukrajnát megszállni. Úgy gondolja, 2023 nyara óta nincs katonai értelme az orosz-ukrán háborúnak. Azzal kapcsolatban azonban nem bocsátkozik jóslatokba, hogy mikor születhet meg a két ország közötti békeszerződés.
Háború és pragmatizmus
– Van egy pont a háborúban, amikor pragmatikusnak kell lenni – a hadtörténész szerint. Állítását a magyar történelemből hozott példákkal támasztja alá. A vesztes temesvári csata után annak ellenére, hogy Kossuth elvárta, hogy Görgey Artúr harmincezer demoralizált katonájával menjen neki a többszörös túlerőben lévő orosz hadseregnek, ő inkább letette a fegyvert. Döntésének köszönhetően a mai csonka Magyarországon embereinek 800 ezer utódja él.
A történelem nagy tanítása: a bátorság nemcsak a fegyveres ellenállásban, hanem a józan döntésekben is mérhető.
Ne vonjunk párhuzamot ‘56 és az ukrán háború között!
Somkuti Bálint szerint „ordas nagy hazugság” az orosz-ukrán háború és az 56-os magyar forradalom összehasonlítása.
Az egyik, egy népfelkelés volt, egy elnyomó, jelenlévő uralom ellen, a másik pedig egy kiprovokált proxy háború.
A két harc között legfeljebb a közös vonás, hogy orosz, illetve szovjet befolyás ellen folyt, folyik.
Kémbotrány
A hagyományos katonai módszerekkel vívott háborúk kora leáldozott – jelenti ki a hadtörténész. Ennek egyik ékes bizonyítéka az orosz-ukrán háború is. A negyedik, ötödik generációs hadviselésben már mások a módszerek, jellemzően a korábbi szabályok is felülíródnak, a háború nemcsak a frontvonalakon, hanem az információs térben is zajlik.
A hírszerzés az egy olyan dolog, mint a feledésre ítélt rokon, hogy hiába nem beszélünk róla, attól még létezik.
– Az, aki úgy gondolja, hogy Ukrajnában nincsenek magyar kémek, és úgy gondolja, hogy Magyarországon nincsenek ukrán kémek, azok súlyosan téved. Csak erről nem illik beszélni – jelenti ki Somkuti Bálint. Ésszerű kérdés, mi lehetett a motivációja az ukrán vezetésnek, amikor sajtónyilvánosság elé lépve bejelentette, hogy az ukrán biztonsági szolgálat (SBU) magyar kémeket fogott el, akik a kárpátaljai magyar bevonulásról rendelkeztek információkkal. Az állítást túl azon, hogy semmivel nem támasztották alá, abszolút ellenőrizhetetlen. Ellenben jól illeszkednek Otto von Bismarck híres mondásához:
Soha sehol nem hazudnak annyit, mint háború alatt, vadászat után és választások idején.
– jegyzi meg.
Mesterséges intelligencia a csatatéren
A beszélgetés során szóba kerül a mesterséges intelligencia katonai alkalmazása. Somkuti szerint jelenleg még nem az MI viszi a háborút a hátán, inkább segíti a logisztikai döntéshozást, vagy a megfigyelési rendszereket. Nem gondolja, hogy döntéshozatali szinten valaha is az ember helyébe léphetne, de mielőtt nagyobb szerepet kapna a jelenleginél, számos jogi és etikai kérdés tisztázásra szorul.
Geopolitikai átrendeződés: Berlin, Moszkva, Isztambul
50 év múlva Berlin nem lesz olyan jelentős, mint most – hangzik Somkuti Bálint válasza Kurucz Dániel kérdésére, mely szerint Orbán Viktor Berlin-Moszkva-Isztambul tengelye 50 év múlva is meg fogja-e állni a helyét.
Kell egy kis paranoia
Somkuti szerint minden államnak minden lehetséges forgatókönyve föl kell készülnie. Az a fajta európai „béke-illúzió”, amely az utóbbi évtizedek nyugalmában született veszélyes. Az egészséges fenyegetettség-érzet nem paranoia, hanem a biztonságpolitikai éberség egyik formája. A háborút nem kell kívánni – de fel kell ismerni, amikor már nem csak „mások problémája”.
A beszélgetés során bepillantást nyerünk a hadtörténész mindennapjaiba, családi életébe, és arra is választ kapunk, mit kérdezne az ukrán elnöktől, ha lehetősége nyílna rá.
