Győzött a demokrácia. A politikainak tűnő akarat ellenére is meg lehetett tartani a Pride-ot – nevezzük azt ma bárminek. Magyarán Magyarországon a gyülekezési jog erősebb, mint azt gondoltuk volna legrosszabb perceinkben. Ugyanakkor végignézve a Békemenet-szerű képsorokat a Ferenciektől a Műegyetemig könnyű lenne arra következtetni, hogy ezzel a 2026 áprilisi országgyűlési választás lefutott tét nélküli meccsé silányult volna. Éppen ellenkezőleg, ma egy új időszámítás kezdődött.
Ha nagy szavakat akarnánk használni: 2025. június 28-án indult el a választási kampány. Nem szándékosan. Nem-nem. Ezt most a körülmények alakították így.
Vigyázz TL;DR következik. Dull Szabolcs után szabadon, ezúttal öt db pontban.
1. Szögezzük le, hogy a Pride ma (!) nem a melegek szigorúan vett jogairól szól.
Ez egy a NER elleni felvonulás volt. Legalábbis a tegnapi kiállás biztosan. A tömeg, az a nagyjából kétszázezer ember nem a „melegházasságért”, vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat felturbózásáért vonult utcára. Ahogy a Béke-menet sem a szigorúan vett „békéért” masíroz. (Utóbbi a Fidesz-KDNP melletti kiállás, előbbi az ellen menetel. De hát mennyivel bénábban hangzik, hogy: Orbán Viktor melletti, vagy Orbán Viktor elleni menet, nem?)
A tömeg nagy valószínűség szerint nincs tisztában azzal a ténnyel, hogy 2009. július 1. óta létezik a bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye. Két, azonos nemű ember, jogok és kötelezettségek tekintetében – néhány kivételtől eltekintve – a házassággal csaknem azonos státuszba kerülhet az anyakönyvvezető előtt idestova 16 éve. Épp ahogy két különböző nemű ember egy polgári esküvőn. Lehetne vitatkozni persze arról a néhány kivételről. Például, hogy ma Magyarországon egyéni örökbefogadásra ugyan van lehetősége egy meleg párnak, de közösen már nincs. Lehetne arról is vitatkozni, miért nincs joga egy meleg párnak ugyanolyan névviseléshez – magyarán, hogy az egyik fél teljes egészében felvegye a másik nevét. De nem erről vitatkozunk. Korábban se nagyon…
Sőt, arról is lehetne vitatkozni, hogy vajon egy 2009-ben hatályba lépett jogszabályt miért nem törölt el oly sok kétharmaddal a Fidesz? De erről se vitatkozunk. Pedig, mint látszik rengeteg embert még az is zavar, amilyen jogai az LMBTQ közösségnek jelenleg adatik. Tehát nagyon úgy tűnik: itt mindenkit csak az utcán vonulás ténye idegesít, vagy éltet. Miért?
Miért nem zavart senkit 2010 előtt, hogy az LMBTQ közösségnek be kell érnie egy fapados polgári esküvővel? Miért nem lettünk már addig Hollandia?
Félig álszenten feltett kérdésemre Karácsony Gergő adta meg a tegnapi nagyszínpadon a leghatályosabb választ:
2. Végül nagy csatában, Karácsony Gergő lett a Pride Magyar Pétere.
Nekünk nem mindegy, hogy mi lesz a választás másnapján, mi nem fogunk akárkire szavazni a hatalom ellenében, azt fogjuk támogatni, akitől joggal várható, hogy Magyarországot újra a közös otthonunkká teszi.
Mondta ezt Budapest főpolgármestere a legnagyobb hevületben, mögötte a spanyol miniszterelnök-helyettessel. De mit is jelent ez pontosan? Hiszen, ha kizárjuk, hogy 2026-ban a Karácsony mögött álló emberek, a Fideszre szavaznának országosan, akkor eljátszva a gondolattal csupán egy alternatíva maradt. Mármint a Karácsonyi értelmezésben: a DK.
Hiszen Magyar Péter nem jött el. Megígérte, meg is csinálta. Föladva ezzel a labdát. Mivel a Momentum nem tudta leütni a ziccert, az MKKP, pedig az 5%-os küszöb alatt van tartósan, így logikusan Karácsony megkérte tegnap a híveket a Ferenciektől-egészen a Bartók Béláig, hogy arra szavazzanak, akitől „joggal várható” V-A-L-A-M-I. Az a valami 2009-ben a bejegyzett élettársi kapcsolat volt. Igaz, akkor már nem a DK ősapja, vagyis Gyurcsány Ferenc volt a miniszterelnök, hanem Bajnai Gordon, de azért olyan Dk-s Dobreves íze van annak „valaminek”.
És az a valami nem más, mint az LMBTQ mozgalom legnagyobb hazai sikere, amit a rendszerváltozás óta elért. Az, amiért 1992-ben a Pink Pikniket a Hármashatár-hegyen létrehozták. De vajon miért így fogalmazott az ellenzék egyik legfontosabb embere, Budapest főpolgármestere?
A: Ahogy nálunk a Közbeszédben is kifejtette a Főpolgármester úr, fasírtban vannak.
B: Baromira nem nézi ki Magyar Péterből, hogy tovább lendítené a Pink Piknik óta elindított ügyet.
C: Mindkettő.
Ez azért fontos, mert hétfőn mikor mindenki munkába megy, keresi majd az értelmét a szombati pride-nak. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott. Az értelme pedig politikai értelemben a napvégén nem lehet más, mint hogy az emberek kinek társítják a NER ellen bevitt legnagyobb ütést a kegyelmi ügy óta. Az pedig lehetne Hadházy Ákos, Bedő Dávid, vagy Karácsony Gergely, viszont jelenállás szerint egyik sem indul el országos lefedettségű párt színeiben. Ám mégis csak a Főpolgármester mondta, amit mondott. Annak jelentősége van. Még akkor is, ha a Karácsonyi értelmezés, az az apró és gyengécske kiszólás nem valószínű, hogy elrepíti a DK-t 5-6%-ról 40% fölé.
Vagyis nagyon úgy tűnik, hogy hiába a titokzatos jövő – egy Magyar Péter kormány esetén –, még az ellenzék legnagyobb ellenzéke sem mer nyíltan ellene kampányolni. Pedig nem volt ott. Nem segítette az ügyet.
3. A Pride befejezte az ellenzékváltást
Innentől kezdve a Fidesz-KDNP és a Tisza ellenzékének a parlamenti bejutás már egy World Class kategória. Nem ideértve a Mi Hazánkat. Hiszen nagyon úgy tűnik, hogy ez volt az utolsó lehetősége a DK-nak, az MKKP-nek, hogy a következő ciklusban parlamenti párt lehessen.
Szóval két, nem kifejezetten LMBTQ szimpatizáns párt, valamint egy a témában teljesen ismeretlen nézeteket valló Tisza határozhatja majd meg a jövőt. Utóbbi esetében pedig az valószínűsíthető, hogy legfeljebb mindent hagy a régiben. Marad a 2009-es bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye és a szavak. Esetleg nem lesz betiltós előjáték.
4. Elkezdődött a Fidesz-Tisza végjáték
Ha fel majd félretesszük, hogy a Mi Hazánk minimum elér 5%-ot – kivéve, ha addig meteor nem csap a Kárpát-medencébe –, a felnőttkorú lakosság érdemben két párt közt fog választani. Ezeknek az embereknek a kontúrjait pedig tegnap végleg kirajzolta a választási pszichológia, még ha most maguk sem tudnak róla. Hiszen a ma még bizonytalan, de a jövőben Fidesz szavazó azt látja a sajtóban, hogy Orbán Viktor ellenzéke annyi embert vitt az utcára, mint utoljára CÖF. Ez pedig begyújta a rakétákat, és nem csak vidéken. Nem azért, mert homofób, hanem mert az Uráltól az Atlanti-óceánig, sőt még azon is túl a társadalom nagy része normális esetben, teljességgel leszarja a dolgot. Nem tüntet egyik oldalon sem. Nem utálkozik, nem gyűlölködik, csak azt szeretné, hogy békén hagyják. Na és ez változott most meg.
Magyarországon az a 8 millió ember, aki semmilyen formában sem érintett a pride-ügyben most értetlenül áll és nézi ezt a hihetetlen showt a majdnem betiltástól a tegnapi menetig. Róluk senki se beszél. Ők azok, akiket az érdekel, hogy az utak ne legyenek lezárva, hogy az életüket ne botránkoztassák meg. Ők a csendes többség. És ők fognak dönteni. Ezt Magyar Péter is tudta és ezért maradt ki a buliból, viszont a hívei nem.
Az internet telis-tele van a pride melletti vagy azzal szemben kiállásokkal. Így lehetetlen eltitkolni, hogy a hírtelen összejött, hihetetlenül heterogén Tisza közösségek a témában mennyire megosztottak. Magyarán, hiába a váltsuk le NER-t felkiáltás ez megosztja a Tiszát már most is. Van, akinek nyilvánvalón kevés volt a Tisza pride-ba fektetett szerepe, és van, akinek pedig még így is sok. És persze akadnak olyanok is, akik most nagyon próbálnak nem erre koncentrálni.
Utóbbi tábor az, akihez a Fidesz most kér egy kávét. Hiszen ma, ha nem teszel ki egy pride-al szolidaritáló képet, szöveget, vagy valamit, akkor homofób vagy, és FideSSes. No és ez az a játék, ami el tudná dönteni a bizonytalanok sorsát. Ahogy 22-ben a háború kérdése. Most azonban az ellenzéki szavazók sokkal harcosabbak, mert érzik a vér szagát. Ez viszont egy fogalmi körrel már több dolgot jelent, ami új. Annyira új, hogy irritálja a nem elkötelezett 2-3 millió ember személyes terét. Lefordítva: nem, nem zavaró egy tüntetés, vagy egy melegpár csókolózása az utcán, de az már zavaró, ha egy kalap alá vesznek Novák Előddel, mert nem tapsolok hozzá.
Így kilyukadunk a Fidesz táborához, amit a pride már amúgy se rázott meg. Aki eddig lemorzsolódott, az ezután már nem fog visszatérni. Nekik így is úgy is bekövetkezett volna a szakítás, viszont jönnek újak. Olyanok, akiket akaratukon kívül ide kergettek.
5. Ki fogja képviselni a meleg jogait?
Keretes szerkezetbe foglalva, az mégis csak egy nemzetstratégiai kérdés, hogy egy szexuális csoport jelentős része szülőföldjén marad e, vagy sem. Ott fizet adót, vagy máshol? Ott tesz hozzá a nemzeti bármihez, vagy egy másik országban?
Magyarán miért pl. Hollandia profitál a magyar melegekből? Miért nem tudunk békében megférni egymás mellett? Miért kell provokálni a másikat? Mennyivel szebb lenne az élet, ha a pride pusztán a meleg jogok képviseltéről szólt volna. Míg a másik oldalról senki se akarná betiltani a másikat, ha már annyian vagyunk mint egy kínai előváros?
Több párbeszéd és sokkal több vita kellene. Mindenről. Mindig. Hiszen így senki nem nyert. A kétszázezer ember kollektív élményén túl, mit is nyert az ország? Az egyik oldal megbotránkozott, és fel van háborodva a másik oldal meg úgy nyert semmit, hogy még örül is neki. Igaz győzött a gyülekezési jog. És, aki holnap azt mondja, hogy Magyarországon nincs demokrácia az nyomjon tíz fekvőt, és írjon egy verset Novák Elődnek, amiért beperelte a magyar rendőrséget.
A fő kérdésre a választ meg írja már meg valaki ezekután, 2026 nyarától ki fogja képviselni a melegek jogait?
