Az elmúlt években Budapest a nemzetközi filmipar egyik kedvenc forgatási helyszíne volt. A Korda, Origo és Astra stúdiók falai között olyan szuperprodukciók készültek, mint a Blade Runner 2049, a Dűne, vagy a Vörös Veréb. A város nyújtotta történelmi látvány, a versenyképes árak, valamint a 30%-os adóvisszatérítés hosszú éveken át idevonzotta a hollywoodi és európai produkciókat. 2024-re azonban már érezhető volt a visszaesés. Sajnos. Bár a filmes infrastruktúra továbbra is színvonalas, több tényező is beárnyékolja Budapest korábbi előnyét, amely 2025-re a teljes szakma számára már napi szinten érezhető. Vajon miért választja újabban több külföldi produkció Magyarország helyett újra Csehországot vagy Romániát?
Gazdasági valóság: már nem vagyunk annyira „olcsók”.
A filmipar árérzékeny. Magyarország éveken át azzal vonzotta a dillemázgató Hollywoodi nagyprodukciókat, hogy a kiváló szakemberekhez és stúdiókhoz alacsony költségek társultak. Azonban az utóbbi évek inflációja, a forint gyengülése és a szolgáltatások árának jellemzően indokolatlanul aránytalan emelkedése megkoptatta a sexy magyar fényezésünket. Bár a 30%-os adóvisszatérítési rendszer elméletben továbbra is vonzó kéne legyen, de piaci szereplőkkel beszélgetve hamar kiderül, hogy miért nem az. „Ha azt mondjuk, hogy minimum a TAO-s visszatérítés miatt 30%-os piaci előnyünk van, az igaz (…) még mindig igaz. Csak az évek során a magyar gyártói oldalon azt az államtól kapott aranyat erő, és sok embernek munkahelyet adó 30%-át hát, hogy is mondjam (…), elköltik máshogy. Túlszámlázzák, túlárazzák. Így 2025-re az a 30%-k szépen elfogyott.” Meséli neve elhallgatását kérő húszéves tapasztalattal rendelkező bennfentes forrásunk.
Régiós verseny és új kedvencek
Ezt sokan érzékelik. Így hiába jó a magyar szakember, ha a produkciós költségeink (szállítás, szállás, stábbérek, technika) már sok esetben hasonlóak vagy akár drágábbak, mint más európai forgatási helyszíneken. Ráadásul közvetlen szomszédjaink alig várják, hogy ez a magyar trend folytatódjon. Románia, Csehország, Bulgária már ma is erőteljesen jelen van a nemzetközi filmes térképen, sőt újabban Görögország is. És most kapaszkodjunk meg ezek az országok mind olcsóbb munkaerőt tudnak felmutatni. Sőt alkalmanként frissen fejlesztett nagyobb, modernebb és olcsóbb stúdiókat, valamint agresszívebb marketinget és még stabilabb adórendszereket is kínálnak. Vegyük örök konkurensünket a filmes éterben. Csehország gyorsabban fizeti ki az adóvisszatérítést, és még úgy is olcsóbb munkaerőt és szolgáltatást biztosít, mint mi, hogy elviekben magasabb a GDP-jük, és magasabb az átlagfizetés arrafelé.
Görögország úgy akar előzni, hogy plusz esetileg eldöntött bónuszokat ad a környezetvédelmi vagy vidéki forgatásokra. Románia…, meg mindenkinek a fantáziájára bízom.
A bizalom és kiszámíthatóság ára
A nagy költségvetésű filmek nem csupán szép helyszíneket keresnek, hanem politikai és jogi stabilitást is. Magyarán azzal, hogy Magyarország az utóbbi években egyre többször került be a nemzetközi hírekbe aggodalomra okot adó témákkal (jogállamisági viták, szabályozási változások, médiakörnyezet átalakulása), sok lobbistának elegendő muníciót jelentenek, hogy a sokkal demokratikusabban működő országokba pl. Romániába lobbizzák át a filmet. Egy nemzetközi cég szemében, Kaliforniában ülve úgyis teljesen mindegy, hogy Budapest, vagy Bukarest, a kisebb ellenállás felé mozognak a legnagyobb profittal. Az más kérdés, hogy a bizonytalanságot sugalló félelmek egyszer sem következtek még be. Nem változott meg forgatás közben szabályozás, de koholt vádakkal sem szálltak még bele egy gyártócég adóügyi részébe sem. Szóval nem, nem jelentett veszélyt Magyarország egy több millió dolláros projekt számára sem. Az már más kérdés, hogy riogatni ezzel nagyon jól lehet. GDP-ben mérhetően jól. Nyilván okot adhat egy Pride betiltás, vagy egy új civil törvény, de ez már nagyon izzadtságszagú indoknak tűnik.
A sztrájkok és streaming-hullámvölgyek hatása
Meg kell említeni a 2023-as amerikai sztrájkokat is, amik komoly zavarokat okoztak a gyártási szektorban. Sok projektet leállítottak, elhalasztottak, vagy teljesen töröltek. E hatás még 2025-ben is érezhető, hiszen ezek a csúszások dominóhatást okoztak a nemzetközi gyártási láncban. A píszí arcok többnyire ezzel az érvvel szokták csitítani a kedélyeket, ám ez csak a jéghegy csúcsa. Ahogy a streaming óriások (Netflix, Amazon, Disney+) lassítása is. Az átlag fogyasztó nem biztos, hogy észreveszi, de 2024-től jelentősen belassult a tomboló tartalomgyártási verseny. Majdnem harmadával kevesebb új sorozat és film indul. Ráadásul ezek közül is sok belső stúdióban vagy hazai terepen készül, nem pedig nemzetközi forgatásokkal.
Még semmi sincs veszve, de reagálni kell
Az érezhető visszaesés ellenére Magyarország még egy-két évig biztos fontos helyszíne lesz a nemzetközi filmgyártásnak – e percben is monitorozza a Mid Atlantic a jó öreg Szobi utcát. Ugyanakkor sok tudatos lépés kell és ezúttal nem csak a politika oldaláról. A stúdiók folyamatos modernizálása, a filmes oktatás megerősítése, valamint a nemzetközi promóció újraindítása elengedhetetlen ugyan, de ha rossz az ország sajtója és akár csak egy felesleges, vagy elkerülhető kritika is célba ér a szakma burkából a nyugati döntéshozók felé, ne nagyon lepődjünk meg, ha húsz év után szépen és fokozatosan megszűnnek a hazai filmforgatások. Ez egy igen komoly kollektív felelősség, ahogy a túlárazás és az ésszerű költségek megteremtése is.
Szóval most nem az a kérdés, hogy miért jön kevesebb film, hanem hogy ezt a folyamatot még vissza tudjuk-e fordítani? Vissza tudjuk?
