Nekem a képzőművészet nagyon-nagyon erős meghatározója, és nagyon-nagyon erős motivációja a színészetemnek. Azt, hogy hogyan kell színházat csinálni, a Katona adta meg, a mély alapokat pedig a képzőművészet.
– mondja színészi pályájáról Szabó Győző, a KözTér közéleti interjúcsatorna, péntek este 19 órakor műsorra kerülő KözBeszéd című talk show-jában.
Grafikusból csapos, csaposból színművész. Tömören így írható le napjaink egyik legismertebb és legnépszerűbb színművészének útja a világot jelentő deszkákra. Szabó Győző nemcsak ezek miatt a vargabetűk miatt lóg ki a sorból, a Toxikoma önéletrajzi írásának megjelenése és megfilmesítése óta mindenki tudja róla, hogy azon kevesek közé tartozik, akik fiatalkori énjük árnyasabb részét is bátran felvállalják.
Ez a nyíltság jellemzi az egész beszélgetést, leplezetlen őszinteséggel válaszol Kurucz Dániel műsorvezető minden kérdésére, vonatkozzon az korábbi drogproblémáira, magán- és családi életre, gasztro-kalandokra, színházi vagy filmes karrierre.
Mint meséli, amikor sok év után távozni kényszerült a számára otthont, alkotóközösséget jelentő Katonából, Zsámbéki Gábor pontosan tudta, hogy valahogy túl fogja élni, megtalálja a helyét, amikor „csúnya szóval” kirúgta a színházból. Az ott töltött évek azonban életre szóló útravalót adtak, például megtanulta: „nincs kis szerep, csak rossz színész.” Szerinte a Katona attól lett a magyar színházi élet „abszolút irányadó” pontja, hogy a társulat minden tagja a legkisebb szerepében is a maximumot hozza ki.
Bár a színpadon nagy, drámai szerepekben is bizonyított, – például Jordán Tamás a szombathelyi Weöres Sándor színház nyitóelőadásán Madách Imre: Az ember tragédiájának Ádámját bízta rá, – szavai szerint országos ismertségét és népszerűségét Herendi Gábornak köszönheti.
A beszélgetésből az is kiderül, a Valami Amerika miért jelentett egyszerre kilépőt és belépőt számára.
Kib*aszott sok minden történt az életemben. Nagyon durva, hogy akár 7 évet is számíthatunk per év. Kábé 188 éves vagyok.
– mondja némi öniróniával.
Büszke arra, hogy a tíz legnézettebb magyar mozifilmből ötben meghatározó szerepet játszhatott, és arra is, hogy a „sztárság” egy pillanatra sem zavarta meg az agyát. Nincsenek allűrjei, soha nem felejtette el honnan jött és hova jutott önerőből, megőrizte a Nyírbátorról hozott egyszerűségét, közvetlenségét.
Én vagyok a magyar Keanu Reeves. Ott vagyok a tabdi borozóban, ha kell, ott vagyok a villamoson, a buszon.
Sokszor el sem hiszik az emberek, hogy valóban őt látják.
