Nem először írják meg, és valószínűleg nem is utoljára: a KözTér „a Fidesz válasza a Partizánra.” Fura, legutóbb még a Patrióta nevű YouTube-csatornára húzták rá ugyanezt. Mindegy is. Hogy miért? Mert 2024 nyarán, amikor elindultunk, a roppant független és még inkább objektív sajtó egy jól körülhatárolható része egyből készen kapott sablonokból próbált értelmezni bennünket. Nem a műsorainkat nézték meg, nem a kérdéseket hallgatták végig, nem a vendégeink sokszínűségét mérték fel – hanem elkönyveltek szimpla propagandacsatornának, majd büszkén megveregették saját vállukat. A narratíva már készen volt, a célközönségük pedig imádta azt. Már csak a szereplőket kellett belehelyezni.
A Telex mai cikke ennek az ékes példája. Egyáltalán nem arról szól, hogy mit csinálunk a KözTéren. Nem arról, hogy mit mondanak nálunk a vendégek, mit kérdeznek a műsorvezetők, és arra hogyan reagálnak a nézők. Hanem arról, hogy kikhez kapcsolhatóak a háttérben a szereplők, és milyen összeesküvéselméleti vázra lehet ezt az egészet felhúzni, hogy az végül a „fideszes média” bővüléseként legyen keretezhető.
Mert ez a történet nem rólunk szól. Hanem arról, hogy egyre nehezebb dolga van annak a médiaszereplőnek, amelyik kizárólag kétpólusú világban, pontosabban fogalmazva kétpólusú országban képes gondolkodni. Amelyik nem tud mit kezdeni azzal, ha valaki nem valamelyik nagy lövészárokban ül. Ha nem beszél csak és kizárólag az adott politikai oldal hangján. Ha hajlandó kérdezni és nem csak állítani.
A KözTérben ugyanis ez történik: kérdezünk. Kényelmetleneket is. Olyan emberektől is, akikkel sokan nem beszélgetnek. És olyanokat is elhívunk, akiket egyik vagy másik médiumban – oldaltól függően – látnának szívesen. Mert számunkra nem az a kérdés, ki hova sorolható a politikai palettán, hanem az, hogy mit mond, és mit lehet abból a nézők számára hasznosítani.
Ez persze nem illik bele azoknak a szerkesztőségeknek a világképébe, amelyeknek éppen most kell pozíciót foglalniuk, akár a “szuverenitásvédelmi-átláthatósági” törvénytervezet elleni küzdelemben. Akik azt érzik, hogy a média újra háborús tereppé vált, és ebben a háborúban csak az lehet szövetséges, aki velük együtt lő. Mindenki más gyanús. És hát, lássuk be: mi gyanúsak vagyunk. Nem illünk bele a fekete-fehér, kutyás-cicás történetbe. Nem vagyunk sem a kormánysajtó, sem az ellenzéki sajtó. Nem mondjuk azt, hogy függetlenek vagyunk, mert ez mára éppolyan üres címke lett, mint a pártatlan és az objektív. Azt mondjuk, hogy a saját szempontjaink szerint dolgozunk és azok között a sokszínűség, a valódi párbeszéd és a kíváncsiság ott van.
Lehet, hogy ez 2025-ben radikálisnak számít. Lehet, hogy éppen ezért van szükség ránk. És lehet, hogy ezért próbálják mindenáron beskatulyázni a KözTért. Mert ha valaki nem akar egyik dobozba sem beülni, akkor előbb-utóbb csinálnak neki egyet.
Nem fog sikerülni.
