Független újságírás? Ki mitől és hogyan független? Én nem tudok magamtól függetlenedni. Köszönöm szépen, nagyon jól elvagyok a magam bőrében, soha nem mondtam, hogy én független vagyok
– mondja Tóth Ákos, újságíró, a Jelen főmunkatársa a KözTér közéleti csatorna KözBeszéd című műsorának vendége.
A Népszabadság egykori főszerkesztő-helyettese a beszélgetés során feleleveníti az 1956. november 2-án, az MSZMP által gründolt újság megszűnésének történetének néhány részletét. Szavai szerint a rendszerváltás után 26 évvel ellehetetlenült lap megszűnését nagyjából már egy évtizeddel korábban, 2006-ban lehetett sejteni.
A múltidézés során arra is kitér, hogy az újság viszonya az MSZP-vel távolról sem volt felhőtlen. Horn Gyula például egyenesen azt állította, hogy a Népszabadság, személy szerint az akkori főszerkesztő-helyettes, Tamás Ervin miatt veszítette el a választást. Négy évvel később, 2002-ben pedig Orbán Viktor is részben a Népszabadságot tette felelőssé az elszenvedett vereségért. Szerinte ebből is látszik, hogy a Népszabadság egy jó újság volt.
Kurucz Dániel kérdésére, hogy újraindítaná-e azt válaszolta:
Nem indítanám újra a Népszabadságot. Azt gondolom, hogy ez a történet lezárult.
A legnagyobb példányszámban eladott napilap végjátékának tényleges kezdetét 2010-re, Mihók Attila elnök-vezérigazgatóvá kinevezésének idejére datálja, amikor is az még a svájci Ringier és az MSZP pártalapítványa tulajdonában volt. Azzal kapcsolatban, hogy az MSZP miért nem vette meg a lapot, kifejti, a maga részéről nem azért lobbizott a párt vezetőinél, hogy vegyék meg a Népszabadságot, hanem azért, hogy a Ringier ne adhassa el bármikor, és főleg nem bárkinek.
Machináltam a Ringier, machináltam Mihók Attila és mindenki ellen, akinek köszönhető, hogy a Népszabadság ilyen sorsra jutott. Én elbuktam, egyébként a Népszabadság is elbukott
– összegezi a történteket.
Rossz döntés volt a 168 Óra
Elmeséli, hogy miután távozott 2015-ben a Népszabadság főszerkesztő helyettesi posztjáról, a 168 Óra főszerkesztője lett. Szavai szerint a baloldali liberális hetilapban érkezése előtt a
maguk befülledt, fojtó gondolkodásmódja miatt összesűrítve olyan tartalmak jelentek meg hétről hétre, amelyek inkább a NER-t erősítették.
A lap élén igyekezett egy új, frissebb szellemiséget meghonosítani. Hároméves főszerkesztősége alatt a hetilap Noé bárkájaként működött, ahol a megszűnt Népszabadság munkatársai menedékre leltek.
Tóth Ákos nem köntörfalaz, amikor a média finanszírozása kerül szóba. Szerinte nem oldaná meg a helyzetet az állami hirdetések igazságosabb elosztása. Mint mondja, most is vannak olyan ellenzéki médiumok, amelyek azért, hogy mondanivalójuk megjelenhessen, élnek a felkínált lehetőségekkel. De „van, aki nem hajlandó közzétenni azt a nagy rakás szart, amit például a Soros kapcsán művelnek.” Ő ehhez a csoporthoz tartozik ugyan, ennek ellenére nem bírálja azokat, akik máshogy döntenek.
Amikor az állam, a kormány ennyire egybeforr az állampárttal, és a kormány üzenetei ennyire egybeforrnak az állampárt üzeneteivel, az mindig olyan erőteljesen politikai hangsúlyokat kap, amelyekkel én nem tudok semmilyen formában azonosulni, és inkább lemondok arról a pénzről
– fejti ki bővebben álláspontját. Annak viszont örülne, ha lenne egy olyan állami alap, amiből tisztességes szempontok szerint lehetne pénzhez jutni, ám ennek lehetőségét sem most, sem egy kormányváltás esetén nem látja. Ígérete ellenére Magyar Pétertől sem vár csodát,
annyian futottak már neki a magyar sajtó finanszírozásának. Eddig mindenkinek beletört a bicskája
– jegyzi meg.
A Jelen főmunkatársa nagyvonalakban kifejti álláspontját az átláthatósági törvényről is.
A beszélgetés során nemcsak véleményét, de újságírói pályafutásának indulását is megismerhetjük. Megtudhatjuk, hogy kezdő újságíróként ki vette szárnyai alá, és azt is, hogy a 444 főszerkesztőjével kiről írtak négykezes interjút. Kiderül az is, hogy jobboldali családból származik, ami miatt nagyon mélyen át tudja érezni a jobboldal sérelmeit és fájdalmait, igyekezett mindig ennek figyelembe vételével írni.
Bennem van egy ilyen, nevezzük lelkierőnek vagy a fészkes fene tudja, minek lehet mondani, hogy megrázom a fejem és a legnagyobb szarból is kihúzom magam, meg a társaimat, hogyha arról van szó
– jelenti ki.
Borzasztóan elegem van a túlélésből. Jó volna már egy kicsit polgáribb életet élni. Jó volna csak az írással foglalkozni
– fogalmazza meg, mire vágyik leginkább.
